Novella 1.17

Izgatottan álltam a szobámban, és vártam, hogy Jason végre megjöjjön.

Hétre ígérte, hogy jön, és már csak pár perc volt vissza az ígért időig. Ki voltam kenve, a hajam szépen megcsinálva, puccos ruhába bújtatva, egyszóval randira készen. Azonban csak nem jött.

Lassan elmúlt hét óra, aztán negyed nyolc, fél nyolc, majd végül háromnegyed nyolc is. Holly hét óra harminchét perckor lejött, lehuppant mellém a kanapéra, majd az idő múlásával átölelt. A percek teltek, az idő csak úgy száguldott, én pedig kezdtem egyre kényelmetlenebbül érezni magamat.

Jason nem jött el – ezek szerint meggondolta magát.

Nagyot sóhajtottam, majd feltápászkodtam a kanapéról.

A szobámba indultam, közben lerúgtam magamról a cipőmet, majd a fülbevalót próbáltam kiszedni.

-          Hé, mit csinálsz? – kérdezte Holly a karomat elkapva.

-          Hogy érted? Levetkőzöm. Nyilvánvalóan ebből az estéből már nem lesz semmi.

-          Dehogy vetkőzöl!

-          De!

-          Nem! Te meg én most elmegyünk a bárba, és jól leisszuk magunkat!

-          Figyelj, az alkohol a legutolsó dolog, amire most vágyom!

-          Jó, akkor nem isszuk le magunkat! De akkor is velem jössz! Natnek koncertje lesz!

-          Nat?

-          Natalie Van Tiss. A barátnőm, nem emlékszel?

-          Oh. Ő nem Anna húga?

-          De-de. Ő az.

-          Nem is tudtam, hogy van egy zenekara.

-          De még mennyire, hogy van! Nat az énekes, Nina és én gitározunk, Patrick meg dobol. Király kis banda vagyunk mi!

-          Hát, talán meghallgatlak titeket!

-          Helyes!

Gyorsan összekapta magát, majd beültünk Sam Hondájába, és száguldottunk a bár felé.

Egy kis kocsma előtt álltunk meg, majd bementünk. Többnyire fiatalok voltunk, Holly pedig egyből a bárpult felé húzott.

Két vodkát kért, amit egy húzással el is tüntettünk. Valószínűleg nem találta elégnek a bevitt alkoholmennyiséget, ugyanis kért még jó pár kört.

Kellemes bódultság telepedett az elmémre, és követtem barátnőmet a tömegben. A korábbról ismerős lányoknál álltunk meg, azonban nem voltak egyedül. Egy-egy pasi volt velük elfoglalva, ők pedig nevetgélve hívtak magukhoz.

Mentem – egyszer élünk, nem?

Automatikusan szívtam a cigiből, amit az egyik srác nyújtott felém, és az apró tablettát is bevettem egy adag whiskey-vel.

 Felpörögtem, és határozottan élveztem. Valaki megragadta a karomat, és a táncolók közé vezetett. Önfeledten tomboltunk a zenére, szorosan egymáshoz simulva.

Többen csatlakoztak hozzánk, így lassan egy nagy erotikus vonaglássá változott a táncunk. Nem bántam, élveztem minden percét.

A számok pörgősek voltak, én pedig teljesen hiperaktív voltam.

Jó pár adag alkohol lecsúszott még a torkomon, de nem érdekelt.

A következő pillanatban arra eszméltem, hogy egy srác karol át, a kezei pedig jóval a hátam alatt tevékenykedtek.

Szorosan simultam hozzá, a következő pillanatban pedig már szenvedélyesen smároltunk. A csókot tapogatás váltotta fel, mi pedig nem akartunk ellenállni a szenvedélynek.

A kezemet fogva húzott maga után, időnként meg-megállva, csókot nyomott a számra, nyakamra.

A parkoló felé vitt, majd behúzott egy kocsiba.

Hozzáhajoltam, és folytattam volna, amit elkezdtünk, de ő visszatolt a helyemre, és beindította a kocsit.

Gyorsan hajtott, semmibe véve a közlekedési szabályokat. Számos piroson hajtott át, de nem érdekelt.

Akartam őt, most, ebben a percben.

Oldalra fordultam, és már csak a nagy világosságot láttam, valamint az éles dudaszót hallottam.

Az eszméletlenségből többször magamhoz tértem, de nem tudtam, hogy ennek örüljek-e.

Mentősök dolgoztak rajtam, siettek, mégis profin csináltak mindent.

Álmos voltam.

Aludni akartam.

Lehunytam a szememet, és csak hallgattam a hangokat.

A sötétség egyre inkább magába zárt, és tompán érzékeltem, ahogy a halk pittyegést egyenletes búgás váltja fel.

Sarah Scott

1992-2011

„Nem remélek semmit. Nem félek semmitől. Szabad vagyok.”

VÉGE

Khmm...boldog április elsejét :P
Szóval, akkor itt és most tisztáznám, hogy ez csak egy bolondok napi kis átverés volt. Nem fog a történetben szerepelni, tehát nem kell komolyan venni:P
Bocsi mindenkitől, de ezt nem hagyhattam ki :)
Éljenek a bolondok! (L)