Jó olvasást!
Tizenegy nap telt el a húgom születése óta. Sajnos nem tudtam annyit velük lenni, mint akartam – vészesen közeledett az év vége, ezzel együtt pedig a gimnazista éveim is lezárulnak.
Tanultam, tanultam és tanultam – ezzel telt el ez a pár nap.
Holly többször is hívott egy kis kikapcsolódásra, de nemet mondtam, mivel minden időmet kitöltötte Rachel és a tanulás.
A kórház felé tartottunk apával – ma jöhet haza Sam és Rachel. Apa autója tökéletesen fel volt szerelve, teljesen baba-biztos volt.
Furcsa volt így látni az ezüst Lexust.
A kórház közelében találtunk üres helyet, így szerencsére elég jó helyen le is tudtunk parkolni.
Sam és Rach már utcai ruhában vártak ránk. A baba Sam karjaiban pihent, érdeklődve nézelődött.
Apró halványrózsaszín ruhácska volt rajta, pár árnyalattal világosabb sapival a fejecskéjén. Nagyon aranyos volt.
Hazaérve legnagyobb meglepetésemre egy ismerős alakot pillantottam meg a bejárati ajtó előtt. Jason az ajtónak támaszkodott, a földet pásztázta szemével, de az autó hangjára felkapta fejét.
Apa beparkolt a garázsba, és óvatosan a kezébe vette Rachelt.
Aranyos volt, hogy a máskor határozott apám mennyire tanácstalan ezekben a percekben, holott semmi oka nem lenne rá. Nem Rach az első gyermeke, így nem igazán értettem, mért fél annyira a kezébe venni. Jó, pici volt, meg törékeny, de nem cukorból van!
Míg apáék a ház felé vették az irányt, én Jason felé mentem.
Valószínűleg Holly-hoz jött, más okot nem találtam a feltűnésére.
- Szia! – köszöntem neki vidáman.
- Helló – viszonozta, viszont feszültebben, mint azt vártam.
- Holly-t keresed? Nincs itt, visszaköltözött a szüleihez!
Én nagyon kedvelem Holly-t, de szerintem egy picit túlzás, amit művel. Hetente változtatja a lakhelyét, most megint a nyugodt szakaszát éli. Egyszer csak elénk állt, és kijelentette, hogy ő most hazaköltözik. Ezzel nem is lett volna baj, azt leszámítva, hogy cseppet meglepett minket ezzel a döntésével, a probléma ott kezdődött, hogy hazaérkezése után üresen találta a szülői házat.
Mint kiderült, Sam szülei úgy döntöttek, elmennek egy hosszabb vakációra, mivel egyik gyerekük sincs otthon. Azzal azonban senki sem számolt, hogy Holly hazamegy.
A vakációt hát lefújták, elvileg a napokban érkeztek haza, Holly addig egy szállodában lakott – Sam ötletét, miszerint jöjjön vissza, elutasította, inkább egy méregdrága szobába költözött…
Nem tartottam jó ötletnek, főleg, mivel úgy nézett ki, éppen egy kapcsolat van kialakulóban közte és Jason között. Szemmel láthatóan Jason is így gondolta…
- Nem, én nem Holly-hoz jöttem. – vagy mégsem… - Igazából téged kerestelek.
- Engem? – lepődtem meg.
- Öhm…igen…igazából… - sóhajtott egy nagyot, egy pillanatra elfordult, majd újra rám fordította tekintetét – Szóval, lenne kedved eljönni velem holnap egy filmre? Láttam, hogy jó a műsorkínálat, és…
- Várj! Te most… randira hívsz engem? Engem?
- Igen. A múltkor nagyon jól éreztem magam veled, úgyhogy gondoltam…
- Aha… - azt hiszem, sokkos állapotba kerültem. Sőt, biztos!
- Szóval, lenne kedved…?
- Hát… végül is. Rendben van – vontam vállat, könnyelműséget tettetve.
- Oké. Akkor… mondjuk hétre eljövök érted!
- Jó!
Szerencsétlenkedtünk még egy sort, majd végül elment.
Még mindig sokkosan a bejárat felé vettem az irányt. Felmentem az emeletre, mint valami holdkóros.
Randira hívtak. Engem. Ráadásul egy ilyen jó pasi. Biztosan csak álmodom! Megcsíptem a karomat, ezzel bebizonyítva, hogy nem álmodom, nagyon is ébren vagyok.
Végül is, könnyen elképzelhető, hogy valóban jól érezte magát velem a múltkor – a szomszéd kertipartit tartott, és mindketten hivatalosak voltunk, ő, mint legjobb barát, én, mint szomszéd.
Igen, biztos így van! Jól érzi magát a társaságomban, ezért randira hívott.
Így, ahogy mondom!
…Ugye?
folyt. köv.
Lexus
Sam Hondája
