Szünet

Sziasztok!

Szeretném bejelenteni, hogy a Villámcsapás II-n kívül még Haven és Kate sztorija is szünetel.
Köszönjük a megértéseteket!

Jó hír....vagy rossz. Nézőpont kérdése

Hali!
Két hírem is van: 
 1.: Ez a századik (100!) bejegyzés! Juppí :)
 2.:Csináltam egy blogot a Hóvirágnak. Ezentúl ott lesznek a frissítések. A cím nagyon egyedi és kreatív (:P):  
http://hoviragbydewiroh.blogspot.com/

Hóvirág 1.18

 Halihó!

Most nincs időm viszonylag hosszas dumálásra, mert suliba sietek, de mivel annyira szeretlek Titeket, ezért feljöttem, és feltettem.

Puszi mindenkinek, és szurkoljatok, h ne feleljek második órán :P

Az emberek kilencvenkilenc százaléka most valószínűleg azt kérdezné, hogy felmentem-e?

A válaszom erre pedig egy egyszerű kis szócska lenne: igen.

Igen, határozottan felmentem hozzá.

Jason egyedül élt egy tízemeletes ház kilencedik szintjén.

A liftbe lépve a sarokba húzódtam, majd ide-oda tekintgettem, csak Jasonre nem. Ami őt illeti, szemmel láthatóan ő sem volt éppen a helyzet magaslatán – holott biztos voltam benne, hogy nem én vagyok az első lány, akit felvisz a lakásába.

A lift lassan megállt a nekünk megfelelő emeletnél, mi pedig kiléptünk a folyosóra.

Jason oldalán lépkedtem, majd egy fehér ajtó előtt álltunk meg.

Babrált egy kicsit a kulccsal, majd kitárta előttem a lakás ajtaját.

Egy keskeny kis folyosóra nyílt a bejárati ajtó, innen pedig a nappaliba mentünk. A fekete kanapéra mutatott, majd megkérdezte, hogy kérek-e inni. Miután közöltem vele, hogy egy pohár innivaló jól esne, a konyha felé vette az irányt.

Addig gyorsan körbenéztem a szobában.

Ahhoz képest, hogy egy férfi a lakója, a ház meglepően rendes volt. Jó, volt itt-ott egy-két elhagyott pulcsi, de ennyi.

Jason visszatért a pohárral a kezében, majd letelepedett mellém.

A kezembe vettem a körtelét, majd belekortyoltam. Kellemesen hűvös volt, annak ellenére, hogy kint az idő határozottan fagyos volt – tél lévé ezen nem csodálkoztam annyira.

Aztán a kezdeti zavartság lassan feloldódott, és a hangulat csak javult és javult.

Jason kedves volt, vicces, aranyos, és – nem utolsó sorban – érdeklődött irántam.

Én pedig éreztem, hogy nagyon kedvelem ezt a fiút.

Nagyon-nagyon kedvelem.

Behozott egy üveg bort, és ittunk pár pohárral – nem rúgtunk be, csupán a gátlásain feloldódtak egy kicsit.

A szavakat felváltották az eleinte rövid, majd egyre hosszabb csókok.

A kanapéra dőltünk, és tovább kényeztettük egymást.

Levette a fölsőmet, én pedig a sajátjától szabadítottam meg őt.

A nyakamat csókolgatta, én pedig határozottan élveztem.

Tudtam, mindez hová vezet.

Tudtam, hogy pár napja még azt mondtam Holly-éknak, hogy korainak találnám.

Azonban abban a pillanatban nem éreztem korainak. Egyáltalán nem.

Jason a hasamat csókolgatta, de aztán leállt.

Nagyot sóhajtva nyomott egy utolsó csókot a bőrömre, majd a szemembe nézett.

Vágyat, szeretetet, és egy icipici kínt fedeztem fel az ő tekintetében.

A kezemet a nyaka köré kulcsoltam, és csendesen a fülébe súgtam: „Akarlak!”

Mintha csak ráparancsoltam volna, a számra tapadt, és a háló felé vitt.

Az ágyra rakott, és ott folytattuk, ahol abbahagytuk.

Igen, megtettem. Megtettük.

Nem, nem bántam meg.

És teljesen biztos vagyok abban, hogy nem is fogom.

Ez így volt helyes.

Így kellett történnie.  

folyt. köv.

Khmm....
üdv minden földi halandónak és nem halandónak, ha olyan is van....
Szóval....
úgy döntöttem, h befejezem az írást. Egyszer és mindenkorra.




Csak vicceltem:P
Oldalra tettem ki egy szavazást, ami azt a rövid és találó címet viseli, h "

Olvasod a történetet? (kérlek, szavazzatok - szeretném tudni, hányan olvasnak...) "

A kérésem a következő lenne: szavazzatok! Nektek csak egy klikk, nekem viszont komoly motiváció. Nagyon sokat tud segíteni egy-egy rész megírásában, ha tudom, hogy hányan olvasnak.

Szóval, erre szeretnélek Titeket kérni! Csak egy válaszlehetőség van, ami az "igen", szóval még az sem lehet baj, h nem tudod eldönteni, melyik válaszlehetőséggel élj.

Ami pedig azt illeti, nem fogok megharagudni akkor sem, ha mondjuk 10 az eredmény, és akkor sem, ha 2. Nem fogok kritikák után könyörögni, a komihatárral sem vagyok jó viszonyban, szóval TÉNYLEG SEMMI KÖVETKEZMÉNYE NEM LESZ ANNAK, HA SZAVAZOL, csupán megtudom, hány olvasóm van.

Köszönöm a figyelmet! :)

*meghajol, és elvonul alkotni...*

Hóvirág 1.17

Szóóóóóval

először is: helló :)

másodszor: köszönöm a véleményeket

harmadszor: meghoztam az új részt (nem nyírni ki a vége miatt)

negyedszer: mint látjátok, a novella címet kapott! Na most, szeretném megmagyarázni, miért éppen Hóvirág! Valami egyszerű, frappáns kis címet akartam. És akkor egyszer csak beugrott (köszönöm Mercikémnek az ötleteket). Szóval, a hóvirág ugye a tavasz első virága. Egyfajta reményhozó, hogy a tél elmúlt/el fog múlni, hogy a zord sötétet (=tél) átveszi a fény, a melegség (=tavasz). Sarah élete is ilyen. Vannak sötét részek benne, de utána jön a reménysugár, ami azt ígéri, hogy lesz szebb, jobb az élete.

Szóval, ezért lett Hóvirág. 

6 hónappal később

Hat hónap telt el. Hat csodás hónap.

Persze történt egy s más ebben a fél évben – Rachel szépen fejlődik, szinte naphosszat gügyög és nevetgél, Holly huzamosabb ideig egy helyen maradt, ami konkrétan azt jelentette, hogy már fél éve nálunk lakik, és próbál nem az ember idegeire menni a furcsa szokásaival, valamint anya is újra boldog. Egy James nevű pasassal van, négy hónapja találkozgatnak, és anya kezd beleszeretni, legalábbis nekem ezt mondta. Én nagy nehezen, de sikeresen letettem a jogosítványomat, valamint leérettségiztem – mindkettő sikeres volt, szerencsére.

És már fél éve van egy barátom. Vagyis öt hónapja és huszonkilenc napja.

Jason nagyon kedves, szerető fiú, és ugyan még mindig nem vagyok szerelmes belé, de úgy érzem, már közel járok hozzá. Iszonyatosan hozzánőtt a szívemhez, és élvezem minden egyes vele töltött percemet.

Az első randinkon moziba vitt, és egy fantasy-akció filmet néztünk meg. Nekem nagyon tetszett, bár Jason nem volt annyira elragadtatva tőle – túl soknak találta benne a „nyálas” részeket. Megjegyezném, nekem, mint nőnek egyáltalán nem volt sok. Pont kellő mennyiség. Annyira megtetszett a film, hogy egyből meg is rendeltem a könyvet, amit röpke egy hét alatt kiolvastam. Jason szerint hülyeség volt erre költeni a pénzemet, de ebben nem értek egyet vele. A könyvemre kész várólista alakult ki – most Holly-nál van, de igényt tart rá Anna, Jasmine és Pauline (anya munkatársának lánya, akivel egész jó a kapcsolatom) is.

A film után aztán ittunk egy-egy shake-t, és végül hazavitt. A csók viszont elmaradt.

Ettől persze teljesen összezavarodtam, de megnyugodtam egy kicsit, mikor másnap egy virág várt az ajtó előtt, benne a kérdés, hogy elmennék-e vele egy második randira. Természetesen igent mondtam.

A második találkánkon egy koncertre vitt. Nem volt híres a zenekar, de tetszett. Rockot játszottak, de az élvezhető fajtából. Amikor hazaértünk, az ajtó előtt pedig elcsattant az első csók.

Érdekes volt, főleg nekem, mint tapasztalatlannak, de nyugodtan állíthatom, hogy nem bántam meg.

Két nap múlva leszünk fél évesek. Mikor megkérdeztem Jasmine-t, hogy szerinte mit adjak neki, azt válaszolta, hogy szerinte a legjobb ajándék az lenne, ha azt csinálnám vele.

Nem voltam biztos abban, hogy egyet értek-e vele. Láttam a dolog előnyeit és hátrányait is – mert mi van akkor, ha azt csinálom vele, de kiderül, hogy nem ő az igazi. Én pedig az igazira tartogatom magamat…

Viszont ott van ez ellen, hogy már fél éve együtt vagyunk, és még mindig nem jutottunk tovább a tipi-tapinál. Ha ilyen tempóban haladunk, talán harminc leszek, mire elvesztem. Ráadásul azért ő is pasi – bizonyára vannak szükségletei, amiket ha nem elégítek ki, dobni fog.

Akkor viszont nem ő az igazi.

Tanácstalan voltam. Anyával nem akartam erről beszélni, apa eleve kizárt volt, Sam pedig most Rach-csel bajlódik. Holly volt az egyetlen személy, akitől tanácsot kérhettem volna. A volna oka pedig Viola volt, a kislány, akire Holly-nak vigyáznia kellett – ugyanis az új pénzkereső ötlete nem más volt, mint hogy babysitternek áll. Egy négy éves kislány előtt pedig mégsem beszélhetek ilyesmiről.

Ebéd után aztán eljött az én időm. Viola aludni ment, Holly pedig odajött hozzám.

-          Ki vele! Látom, hogy egész nap engem kerülgetsz!

-          Tanácsot szeretnék kérni tőled!

-          Mondd csak!

-          Szóval… két nap múlva leszünk fél évesek Jasonnel. És Jasmine szerint…

-          Hadd találjam ki! A legjobb ajándék a szex lenne. Igazam van, vagy igazam van?

-          Igazad van…

-          És te? Te mit gondolsz erről? Készen állnál rá?

-          Én… nem tudom…

-          Akkor még nem. Szexbe csak akkor fogj bele, ha teljesen biztos vagy abban, hogy mit akarsz tenni! És te még határozottan nem vagy az!

-          Szóval te is így gondolod…

-          Hadd találjam ki! Anna ellene volt, ugye?

-          Ahham. Rendben. Akkor ez a téma még elnapolva egy darabig. Köszi!

-          Ugyan!

A szobámba mentem, és tovább gondolkodtam azon, vajon mit adhatnék Jasonnek.

***

Ma volt az évfordulónk. Ideges voltam, hiszen az utolsó pillanatban, de azért sikerült ajándékot szereznem. Egy rapper koncertjére mentünk, akit Jason imád – ezt a mániáját sosem tudtam megérteni.

A koncert jó volt, az ajándékom sikeres – szerencsére.

Ez után vacsorázni mentünk egy közeli étterembe.

Kicsit feszélyezett voltam – gyűlöltem éttermekben enni, mindig azt lestem, ki bámulja, miként eszem az ételt…

Azonban ezt az egy alkalmat valahogy csak kibírom – ez volt a jelmondatom.

Jason szemmel láthatóan izgult valami miatt egész este, amit bár nem értettem, de nem kérdeztem rá. Ha akarja, majd elmondja.

Az autóban ültünk, amikor egyszer csak felém fordult.

-          Volna kedved feljönni hozzám egy kicsit? – kérdezte meg tétován.

Novella 1.17

Izgatottan álltam a szobámban, és vártam, hogy Jason végre megjöjjön.

Hétre ígérte, hogy jön, és már csak pár perc volt vissza az ígért időig. Ki voltam kenve, a hajam szépen megcsinálva, puccos ruhába bújtatva, egyszóval randira készen. Azonban csak nem jött.

Lassan elmúlt hét óra, aztán negyed nyolc, fél nyolc, majd végül háromnegyed nyolc is. Holly hét óra harminchét perckor lejött, lehuppant mellém a kanapéra, majd az idő múlásával átölelt. A percek teltek, az idő csak úgy száguldott, én pedig kezdtem egyre kényelmetlenebbül érezni magamat.

Jason nem jött el – ezek szerint meggondolta magát.

Nagyot sóhajtottam, majd feltápászkodtam a kanapéról.

A szobámba indultam, közben lerúgtam magamról a cipőmet, majd a fülbevalót próbáltam kiszedni.

-          Hé, mit csinálsz? – kérdezte Holly a karomat elkapva.

-          Hogy érted? Levetkőzöm. Nyilvánvalóan ebből az estéből már nem lesz semmi.

-          Dehogy vetkőzöl!

-          De!

-          Nem! Te meg én most elmegyünk a bárba, és jól leisszuk magunkat!

-          Figyelj, az alkohol a legutolsó dolog, amire most vágyom!

-          Jó, akkor nem isszuk le magunkat! De akkor is velem jössz! Natnek koncertje lesz!

-          Nat?

-          Natalie Van Tiss. A barátnőm, nem emlékszel?

-          Oh. Ő nem Anna húga?

-          De-de. Ő az.

-          Nem is tudtam, hogy van egy zenekara.

-          De még mennyire, hogy van! Nat az énekes, Nina és én gitározunk, Patrick meg dobol. Király kis banda vagyunk mi!

-          Hát, talán meghallgatlak titeket!

-          Helyes!

Gyorsan összekapta magát, majd beültünk Sam Hondájába, és száguldottunk a bár felé.

Egy kis kocsma előtt álltunk meg, majd bementünk. Többnyire fiatalok voltunk, Holly pedig egyből a bárpult felé húzott.

Két vodkát kért, amit egy húzással el is tüntettünk. Valószínűleg nem találta elégnek a bevitt alkoholmennyiséget, ugyanis kért még jó pár kört.

Kellemes bódultság telepedett az elmémre, és követtem barátnőmet a tömegben. A korábbról ismerős lányoknál álltunk meg, azonban nem voltak egyedül. Egy-egy pasi volt velük elfoglalva, ők pedig nevetgélve hívtak magukhoz.

Mentem – egyszer élünk, nem?

Automatikusan szívtam a cigiből, amit az egyik srác nyújtott felém, és az apró tablettát is bevettem egy adag whiskey-vel.

 Felpörögtem, és határozottan élveztem. Valaki megragadta a karomat, és a táncolók közé vezetett. Önfeledten tomboltunk a zenére, szorosan egymáshoz simulva.

Többen csatlakoztak hozzánk, így lassan egy nagy erotikus vonaglássá változott a táncunk. Nem bántam, élveztem minden percét.

A számok pörgősek voltak, én pedig teljesen hiperaktív voltam.

Jó pár adag alkohol lecsúszott még a torkomon, de nem érdekelt.

A következő pillanatban arra eszméltem, hogy egy srác karol át, a kezei pedig jóval a hátam alatt tevékenykedtek.

Szorosan simultam hozzá, a következő pillanatban pedig már szenvedélyesen smároltunk. A csókot tapogatás váltotta fel, mi pedig nem akartunk ellenállni a szenvedélynek.

A kezemet fogva húzott maga után, időnként meg-megállva, csókot nyomott a számra, nyakamra.

A parkoló felé vitt, majd behúzott egy kocsiba.

Hozzáhajoltam, és folytattam volna, amit elkezdtünk, de ő visszatolt a helyemre, és beindította a kocsit.

Gyorsan hajtott, semmibe véve a közlekedési szabályokat. Számos piroson hajtott át, de nem érdekelt.

Akartam őt, most, ebben a percben.

Oldalra fordultam, és már csak a nagy világosságot láttam, valamint az éles dudaszót hallottam.

Az eszméletlenségből többször magamhoz tértem, de nem tudtam, hogy ennek örüljek-e.

Mentősök dolgoztak rajtam, siettek, mégis profin csináltak mindent.

Álmos voltam.

Aludni akartam.

Lehunytam a szememet, és csak hallgattam a hangokat.

A sötétség egyre inkább magába zárt, és tompán érzékeltem, ahogy a halk pittyegést egyenletes búgás váltja fel.

Sarah Scott

1992-2011

„Nem remélek semmit. Nem félek semmitől. Szabad vagyok.”

VÉGE

Khmm...boldog április elsejét :P
Szóval, akkor itt és most tisztáznám, hogy ez csak egy bolondok napi kis átverés volt. Nem fog a történetben szerepelni, tehát nem kell komolyan venni:P
Bocsi mindenkitől, de ezt nem hagyhattam ki :)
Éljenek a bolondok! (L)

Rossz hír :(

Hát....nem is tudom, hogyan kezdjek bele....
Szóval, az a helyzet, hogy most hivatalosan is kijelentem, hogy egy ideig szüneteltetem a Villámcsapás 2-t. 
Egyszerűen most nem tudom beleélni magamat a Stephenie által alkotott világba. Őszintén sajnálom, hogy eddig húztam-halasztottam, de reméltem, hogy ez csak egy nagyon rövidke időszak.
De sajnos nem az.
Szóval, nem folytatom egy darabig azt a történetet. Lehet, hogy egyszer újra belekezdek, lehet, hogy nem. Nem tudok mit mondani. Tényleg nagyon-nagyon sajnálom!

A blog azonban nem zár be! A novellát - melynek már címe is van! -  továbbra is írom, és persze Kate-ék is itt vannak. 
Szóval, nem tűnök el! 
Szeretlek Titeket:
Dewiroh