A fejezetről annyit: nem történik benne semmi különös, újabb átvezető rész, de a következő fejiben beindulnak a dolgok!
Jó olvasást, és várom a komikat!
**6. FEJEZET**
Mire a Cullen házhoz értünk, már tíz óra is elmúlott. Renesmée a hátsó ülésen aludt, nekem pedig égett a torkom.
Alice láthatta rajtam, hogy nincs minden rendben, mert amikor beállt a garázsba, felkapta a kislányt, a másik kezébe pedig három szatyrot fogott.
- Menj el vadászni, én beviszem a csomagokat!
- Rendben. Köszönöm!
- Ugyan!
Az erdő közvetlenül a ház mellett volt, így nem is kellett távolra mennem, csak ha valamilyen ízletes falatot akartam, ugyanis itt csak büdös növényevők voltak.
Nem szerettem ezeket az állatokat.
Nehezen szoktam hozzá a vérük ízéhez, főleg, hogy majdnem száz évig emberi vért fogyasztottam.
Az állatok számomra nem voltak ízletesek, de a növényevőket különösképpen utáltam. A húsevők íze sem volt közel az emberi vérhez, de azért jobbak voltak, mint ezek az állatkák.
Legszívesebben hagytam volna az egészet, és kerestem volna a közelben egy éjszakai bárt, esetleg egy kisebb csoportot.
De nem tehettem, mert akkor mindennek vége. A szemem elárulna. Igazságtalannak tartottam, hogy több hét kell, mire a vámpír szeme aranyszínű lesz, viszont pár csepp vér elég, hogy vörössé változzon.
Miután elfogyasztottam három büdös szarvas vérét, épp indultam volna a Cullen házhoz, amikor valami szörnyű, orrfacsaró bűzt éreztem meg.
Szenvedő képpel fordultam a szag irányába, ahol négy nagy farkast pillantottam meg.
A dögök ugrani készültek, én pedig rájuk morogtam, és már éppen készültem felgyújtani őket, amikor az egyik fa mellett megjelent Rosalie és Edward.
- Csak támadjátok meg, addig éltek, korcsok- állt mellém Rosalie, miközben rájuk vicsorgott.
- Rose!- szólt rá nővérére Edward, majd a farkasokhoz fordult- A lány, Zoé velünk van. Nem veszélyes rátok nézve, vegetáriánus, mint mi!
Az egyik farkas szeme összeszűkült, majd rám nézett.
- Éppen azon van, hogy átszokjon a mi életmódunkra- válaszolt Edward egy kimondatlan kérdésre-. Ti is tudjátok, hogy a szemünknek időre van szüksége, hogy eltűnjön a vörösség!
A farkasok testtartása megváltozott. Már nem akartak támadni, de figyelték minden mozdulatomat.
- Tisztában van a szabályokkal, és be is fogja tartani, biztosíthatlak efelől- Edward bólintott az elől álló vörös farkasnak, majd hozzám fordult-. Tilos megharapnod embert, különben rád támadnak, és nem mehetsz Upton területére!
- Megértettem elsőre is. Egyébként pedig – fordultam a farkas felé-, előbb vetem magam egy lángoló máglyára, minthogy ezt a bűzt szagoljam!
A farkas rám morgott, én pedig a Cullen ház felé indultam. Kevesebb, mint fél perc alatt Rosalie és Edward már mellettem voltak.
- Büszke vagyok rád, Zoé- dicsért meg Rosalie.
- Ne nagyon csinálj ilyet többet!- nézett rám Edward- Nem lenne jó magunkra haragítani őket. Erősebbek, mint látszik, és sokan vannak!
- Gyakorlatilag hátba támadtak, Edward! Te mit csináltál volna a helyemben?
- Akkor is légy óvatosabb velük a jövőben!
- Értettem, apuci- morgolódtam, majd a szobámba szaladtam.
Mikor becsuktam az ajtót, az ágyam felé fordulva rájöttem, hogy bizony itt sem lesz nyugtom. Alice a legnagyobb nyugalommal rendezgette a ruháimat a szekrényemben.
- Öhm, szia Alice! Megkérdezhetem esetleg, hogy mit csinálsz?
- Színek szerint csoportosítom a ruháidat!
- Miért is?
- Hogy legyen valamilyen rendszer a szekrényedben!
- Eddig is volt rendszer a szekrényemben!
- Ha neked az rendszer, hogy csak úgy berakod találomra valahová a ruhádat, letagadlak legközelebb- nézett hátra rám a válla felett Alice szúrósan.
- Nem akarok célozgatni, de egyedül szeretnék lenni!
- Igazából pozitívan csalódtam benned!- folytatta, mintha meg se hallotta volna előző mondatomat- Eredetileg azért jöttem, hogy kiválogassam, melyik ruhád jelenléte nem kívánatos a házban. De nem volt ilyen ruhád!
- Nagyon örülök, hogy elnyerte tetszésedet az öltözködési szokásom, de most már tényleg menned kéne! Jasper keres!
- Mind a ketten jól tudjuk, hogy ez nem igaz! Láttam volna, ha ez így lenne! Apropó- szagolt a levegőbe-, miért is van farkas szagod?
- Mert azok a korcsok kis híján rám támadtak!
- Uh, Nessie előtt még véletlenül se nevezd őket korcsnak!
- Miért?
- Mert az egyik forksi farkas és ő bevésődtek.
- Bevésődtek?
- Örök szerelemre lobbantak egymás iránt.
- Mi?! Nessie és egy olyan mutáns?
- Igen.
- De hát Nessie félig vámpír!
- Ezt a természetnek mondd!
- Várj! Ha Nessie és az a farkas szerelmesek egymásba, hogy-hogy nincs itt?
- Vissza kellett menjen Forksba. El is indult velünk, de az ottani falkavezér lemondott a farkas létről, és hatalmi harc tört ki amiatt, hogy ki legyen a következő falkavezér. Eredetileg Jacobot illette volna ez a cím, így hát visszament.
- Értem.
- Edward kéthavonta elviszi egy hétre Forksba.
- És a többi farkas nem ellenzi, hogy Nessie félig vámpír?
- A falka tagjainak bevésődései szentek és sérthetetlenek. Tilos ellenezniük a másik bevésődését, esetleg megsebesíteniük, megölniük, mert azzal örök fájdalmat okoznak a farkasnak.
- Edward azt mondta, képesek megölni egy vámpírt. Ez hogy lehetséges?
- Ők eleve azért vannak, hogy kiirtsák a vámpírokat. Nagyon erős a foguk, képesek átszakítani a bőrünket, és minden érzékszervük jobb, mint emberként volt, de nem annyira, mint a mieink. Örökké élhetnek, ha szeretnének.
- Jacob is az örök életet választotta?
- Természetesen. A farkasok legnagyobb gyengesége a bevésődésük. Mindig a legjobbat akarják nekik.
- Nagyon erős lehet ez a kötelék.
- Az. Félelmetes. Mi itt kerüljük Uptont, és a farkasok bevésődéseit is. Így viszonylag jól megvagyunk velük. Ezt tanácsolom neked is!
Bólogattam, majd az ágyamra dobált ruhákra nézve felfedeztem egy rég elfeledett kis ékszert.
Felvettem, és a két ujjam között tartva nézegettem. Mikor Alice hátrafordult, ő is észrevette a kezemben tartott kis emléket.
- Hát az?
- A jegygyűrűm.
- Férjnél voltál?
- Csak menyasszony voltam. Szerencsére még az esküvő előtt változtam át. A vőlegényem szörnyű alak volt.
- A gyűrű viszont szép.
- Mint utólag kiderült, rajtam kívül még három nő kapott ilyen gyűrűt tőle.
- Oh. Ezek szerint nem bánod, hogy nem volt esküvő.
- Határozottan nem. Tűz és víz voltunk. Előbb-utóbb valamelyikünknél betelt volna a pohár, és az amúgy sem jó kapcsolatunk még rosszabb lett volna. Örülök, hogy úgy történet, ahogy.
- Megértem. Most viszont mennem kell. Jasper most tényleg keres. Szia, Zoé!
- Szia!
A gyűrűt az ágy mellett álló éjjeliszekrényre raktam, miközben magamban még egyszer elismételtem a beszélgetéseinket Alice-szel.
Minden egyes részletet pontosan kell tudnom, hiszen ezzel is segíthetek a Volturinak, főleg, hogy még Aro, Caius és Marcus sem tud ezekről a mutánsokról.
- Íme az a bizonyos jegygyűrű-
