Hát, én is próbálkoztam egy novellával...
A testvéremnek, Timinek ajánlom, és persze a novella szereplőjének.
Neked, mert voltál
Az ablakom előtt ülök, és a holdat figyelem. Nincs telihold, még sokat kell várni, hogy megfigyelhessük újra.
A fekete eget figyelve Te jutsz eszembe.
Nem találkoztunk olyan sokszor, a nővérem volt barátod, segítőd, bizalmasod.
Egyszer nálunk töltöttél egy hetet. A nővérem nem volt otthon, és Te velünk voltál. Nem tartottál velük, pedig megtehetted volna, de végül nálunk kötöttél ki.
Az előtt az egy hét előtt nem ismertelek. Hallani hallottam a nevedet, és találkoztunk is már, de csak egy újabb élőlénynek hittelek a testvérem életében.
És most, Mindenszentek napján, a Halottak Napja előtt mégis Te jutsz eszembe.
Az az egy hét megváltoztatott. Engem mindenképpen, de úgy hallottam, Téged nem annyira. Mindegy is.
Az óta a hét óta mindig érdeklődök, hogy mi van veled, hogy vagy. És a testvérem örömmel válaszol: jól vagy, esetleg újabb hülyeséget csináltál.
De mindegy. Már megszoktam Tőled.
Egy hete az édesapám hozott haza az iskolából. Egyből azzal fogadott, hogy meghaltál. Ledöbbentem. Azt mondta, kiestél a kilencedik emeletről.
Reménykedtem benne, hogy csak viccel, de legbelül tudtam, hogy ez mind igaz. Tényleg távoztál az életünkből.
Hogy eltűntél-e? Nem. A leghatározottabban állíthatom, hogy nem.
Örökké emlékezni fogunk Rád, mindig velünk leszel!
Nyugodj békében!
ÓÓÓÓÓÓÓÓ...Renáta...egyetlen kiscicám
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésNagyon jó lett. Annyira jól írjátok ezeket a novellákat, hogy el sem tudom mondani, hogy mennyire tetszik. Nem tudom, hogy ezeknek mennyi valós alapjuk van, de nekem ez az egész úgy jött le, mintha ezek megtörténtek volna veletek. Mindig is csodáltam az olyanokat akiknek van merszük belevágni a blogolásba. És vannak köztetek olyanok is akik nagyon tehetségesek. Szerintem ti is oda tartoztok. Sok-sok gratula. Várom a kövi fejit és a novellákat.
Mercédesz
Szia, Mercédesz!
VálaszTörlésMost sikerült elérned, hogy elérzékenyüljek! Annyira köszönöm, hogy írsz nekünk mindig, és ráadásul ilyen szép dolgokat!
Imádunk ezért!
A novellámat illetően, ez sajnos tényleg igaz történet, a nővérem cicájáról szól, aki tényleg kiesett a kilencedikről. De legalább jó helyen van már.
Tesóm most kapott egy kutyust egy menhelyről, szerintem lehet, hogy róla is fog születni egy novella (ma megyek meglátogatni), de persze a Vcs.-t is folytatom!
Ami Kate novelláit illeti, azoknak is van valóságalapjuk, sőt!
Még egyszer, nagyon-nagyon köszönöm a komit!
Szeretünk!
D.