Ez a hétvége igazán jó! Ihletem is van, szuper ajándékokat is kaptam, és 2, azaz kettő fejezetet tudtam ma írni, ebből az egyik extrahosszú, úgyhogy csak annyit fűznék hozzá, hogy jó olvasást, és könyörgöm, írjatok komikat!
**9. FEJEZET**
Esztilinek
Everett jóval nagyobb város volt, mint Tetbury. A családnak a Home Place-en volt egy „kisebb” háza, ami két másik villa szomszédságában áll.
Rosalie-tól megtudtam, hogy az a két hatalmas ház igazából egy-egy nyaraló, és a tulajdonosaik nagyon ritkán használják.
Miután kipakoltunk, elmentem Edwarddal bevásárolni, „ismerkedés a várossal” címen.
Nem mondhatnám, hogy a városnézés sikeres volt, mivel a bevásárlóközpont három utcányira volt a háztól.
Miután vettünk három üveg juharszirupot – Nessie kedvenc palacsinta-fajtájához -, a közeli ékszerbolt lett a következő állomásunk.
- Nemsokára itt a karácsony, és Nessie-nek egy fülbevalót szeretnék adni, amin a Cullen- címer van. És ez az ékszerkovács nagyon jó, legalábbis Esme-től úgy hallottam – válaszolta, mikor megkérdeztem, mi okból megyünk oda.
Az üzlet kicsi, de szép volt. A pult mögött egy fiatal, szőke lány állt, és épp egy vevőt szolgált ki.
A pulthoz léptem, és nézegetni kezdtem az ékszereket. Szépek, különlegesek, és meglehetősen drágák, állapítottam meg.
A pult mögött lévő helyiségből egy másik nő jött ki az üzlethelyiségbe.
Meglepődtem, ugyanis a nő vámpír volt.
Vállig érő, hullámos, szőkésbarna haja volt, és a vegetáriánusokra oly jellemző arany szeme.
Mikor meglátta Edwardot, elmosolyodott.
- Csak nem Edward Cullenhez van szerencsém?
- Jó napot! Igen, én vagyok. Ezek szerint Esme mesélt rólam.
- Ó, de még mennyit! – mosolyodott el a nő mindentudóan- Aurorah Turner vagyok, Esme egyik barátnője réges-régről.
- Értem. Ő itt a legújabb családtagunk, Zoé- mutatott be engem, én pedig a nőre mosolyogtam, amit ő viszonzott.
- Esme nem is szólt, hogy ideköltöztök!
- Csak négyen jöttünk el. Volt egy kisebb problémánk Tetbury-ben – ködösített Edward a boltban tartózkodó emberek miatt.
- Nos, gondolom nem azért jöttetek, hogy Esme egy régi barátjával múlassátok az időt. Tehát, miben segíthetek? Eljegyzési gyűrű kéne? Nemrég kaptunk egy teljesen új, egyedi párt! Tökéletesen illene hozzád, Edward, visszafogott, régi stílusú, de egyben a modernitás is megjelenik benne!
- Nem, nem, dehogy is…
- Mi nem vagyunk…
- Nem vagyunk együtt- folytatta Edward az általam félbeszakított mondatát.
- Oh. Pedig azt hittem. Kár- suttogta a nő emberi fülnek hallhatatlanul.
- Nem, igazából egy pár fülbevalót szeretnék rendelni. Esme mondta, hogy itt biztos elvállalják.
- Értem. Mindenesetre félreteszem azt a pár eljegyzési gyűrűt, hátha…
- Kérem, erre semmi szükség. Szóval, a fülbevalóra visszatérve, viszonylag kicsi, lelógós fülbevalót szeretnék, ezzel a mintával- nyújtott oda a nőnek egy papírt.
- Á, a Cullen- címer. Hmm…tehát viszonylag kicsi fülbevalót szeretnétek.
- Igen.
- Meg tudom oldani, bár szerintem sokkal jobban állna egy öt-hat centis, drágám!- nézett rám.
- Oh, nem nekem lesz- válaszoltam gyorsan.
- A kislányomnak lesz.
- Rendben. Tehát, két-három centis lelógó, fekete háttérrel és az ezüst minta. Csepp formájú legyen?
- Igen.
- Rendben. Kérlek töltsd ki ezt a papírt- tett Edward elé egy nyomtatott lapot.
- Köszönöm!
- Ugyan, nincs mit! Ha van kedvetek, gyertek el hozzám! Az Olimpic és a Havens sarkán van a házam, összetéveszthetetlen!
- Rendben van! Viszlát!
- Viszont látásra- köszöntem el én is.
- Sziasztok! Oh, Edward, lenne rám egy perced?
- Persze- szólt, majd átadta nekem a kulcsokat- Mindjárt jövök!
Kimentem az üzletből, és a közeli autó felé indultam. Könnyen megtaláltam, csak mi parkoltunk két autót leszámítva itt.
Kinyitottam az ajtót, és már épp beszálltam volna, amikor megakadt a szemem egy kis kalapüzleten.
A bolt felé néztem, de Edward még határozottan nem jött, így gyorsan lezártam a Volvót, és az üzlet felé vettem az irányt.
A bolt nagyobb volt, mint Aurorah ékszerüzlete, és nagyon szép munkák voltak.
Igazából sosem szerettem a kalapokat, viszont ez most szerelem volt első látásra. Gyorsan a kiszemelt sapihoz siettem, és már vettem is volna le, hogy felpróbálhassam, amikor egy másik kéz is érte nyúlt.
- Oh, ne haragudj!- szólt a lány, és visszahúzta kezeit.
- Ugyan, semmi baj- válaszoltam meglepetten.
Úgy látszik, Everettet kedvelik a vámpírok- jegyeztem meg magamban, végignézve a lányon.
Lapockáig érő, sötétbarna, enyhén hullámos haja és aranyszínű szemei voltak. Egy egyszerű, kék póló volt rajta, sötétkék kardigánnal, és egy fekete farmer.
Kedves, egyszerű, és teljesen hétköznapi volt. Persze ő is természetfelettien gyönyörű vonásokkal rendelkezett, de nem találtam olyan szépnek, mint például Rose-t.
- Issy, mehetünk?- karolta át egy másik vámpír- Oh, nahát, nem is tudtam, hogy élnek itt még rajtunk kívül v…
- Shh- sziszegtük le együtt Issy-vel.
- Hopsz. Engedd meg, hogy bemutatkozzam! Ferdinand vagyok, ő pedig a szerelmem, Issy.
- Örülök a találkozásnak! Zoé vagyok. Ami pedig azt illeti, úgy vettem észre, Everett igen kedvelt hely, tekintve, hogy a közeli ékszerbolt tulajdonosának állandó lakhelye van pár utcányira.
- Oh. Nos, akkor azt hiszem, meg kell látogatnunk őt. Örültem a találkozásnak, hölgyem!
- Részemről a szerencse!- mosolyogtam- Sziasztok!
- Szia!
Gyorsan leemeltem a kalapot, és felpróbáltam. Tökéletesen állt, így gyorsan a pultnál álló nőhöz léptem, majd kifizettem.
Edward épp akkor jött ki Aurorahtól, amikor a Volvóhoz értem. Ingerülten ült be az ülésre, én pedig jobbnak láttam, ha most inkább csöndben maradok.
***
A ruháimat pakoltam be a szekrénybe, és a délelőttön gondolkodtam, vagyis inkább Aurorah tévesztésén.
Meglehetősen zavarba ejtő szituáció volt, és őszintén bevallom, kicsit féltem attól, hogy Edward emiatt kerül engem.
Ugyanis határozottan kerül, bár jelenleg mindenkit, még a lányát is.
A hazaút eleve feszült volt, és ezt még rá tudtam volna fogni különböző okokra - például hogy hosszú volt a repülőút (Nessie ragaszkodott a repülőhöz), avagy siet haza a lányához -, de az már kicsit feltűnő, hogy amint leállította az autót, úgy száguldott el az erdő felé, mint akit üldöznek.
Pár perce hazaért, hallottam, ahogy becsukta az ajtót, de még mindig furcsa volt.
Ideges és ingerült volt, elhessegette maga mellől Rosalie-t és Renesmée-t is, aki feldúltan rontott be a szobámba, és most az ágyon gubbaszt, ölében a vadászgörényével.
A legidegesítőbb mégis az volt, hogy Rosalie tudott valamit az üggyel kapcsolatban.
Az ablakomon keresztül láttam, ahogy meredten Edwardra nézett, majd az ingerülten összevonta a szemeit, és ismét az erdőbe vetette magát.
Pár perc múlva Rose kopogott az ajtómon, majd halkan a szoba közepére sétált, és végül leült Nessie mellé.
- Ne vedd magadra- szólalt meg pár perc után.
- Nem veszem!
- Ne hazudj! Nem vagyok vak! – húzta össze szemeit- Bellával is ilyen volt.
- Tulajdonképpen mi történt köztük? - kérdeztem meg halkan.
- Bella még ember volt, amikor egymásba szerettek. Aztán kisebb bonyodalmak után összeházasodtak, és megszületett Nessie- nézett az alvó kislány felé-. Bella belehalt volna a szülésbe, így végül hamarabb változtatta át Edward, mint tervezték.
- És Bella mindvégig kitartott mellette?
- Emberként igen- halkította le a hangját, hogy Nessie ne hallja-. De Bellának túlságosan is tetszik a vámpírlét. Mikor személyesen megtapasztalta, úgy döntött, neki nem elég a mi életformánk. Edward eleinte próbálta meggyőzni, de aztán Bella elköltözött. Mindannyian reméltük, hogy abbahagyja a makacskodást, de aztán, pár hónappal később válóperrel a kezében állított be. Edward pedig, mivel önfejű és szerette Bellát, hajlandó volt aláírni, ha így Bella boldog lesz.
- Nem jött vissza, ugye?
- Nem. Eleinte azt hittük mind, hogy csak múló szeszély, de azt hiszem, ez mégsem az. De most mesélj te! Hogy változtál át?
Megijedtem, hiszen ezt nem találtam ki, és nem is számítottam ilyen kérdésre. Az igazat nem mondhattam, hiszen elvileg még újszülött, vagy nagyon fiatal vámpír vagyok.
- Öhm, balesetem volt, és Aro talált meg. Már csak így tudott megmenteni, és magával vitt Volterrába, de nem igazán van tehetségem, úgyhogy ott nem maradhattam, és egyébként sem találom jónak az embervér fogyasztását. Na és te?
- Ezt majd máskor. Nem gyerekfülnek való, és Nessie ébredezik. És ahogy hallom, Edward is megjött.
Pár perc múlva valóban kopogást hallottam, majd Edward nyitott be. Rosalie tapintatosan elhagyta a szobát, karjában Nessievel.
- Szeretnék bocsánatot kérni. Eléggé feszült voltam az utóbbi napokban, és Aurorah is rátett még egy lapáttal, és rajtad vezettem le. Ne haragudj!
- Talán megbocsátok, ha hajlandó vagy eljönni velem vadászni!
Képek:
Sapi (szintén a google-n találtam!): https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPFUF_pwEUycCLNRJZhZAUO8NFmCQ0v81yvllce7x7bgvzmyUWggx5w_eOYhICKJFfd62RqVNipkbClaIouWoUqci_CEqmn203tOOCL2RKGj33t5tmFTy7o_5GRbG2qxg-SzPSuGkMOXc/s1600/DSC02472.JPG
