Hát....nem is tudom, hogyan kezdjek bele....
Szóval, az a helyzet, hogy most hivatalosan is kijelentem, hogy egy ideig szüneteltetem a Villámcsapás 2-t.
Egyszerűen most nem tudom beleélni magamat a Stephenie által alkotott világba. Őszintén sajnálom, hogy eddig húztam-halasztottam, de reméltem, hogy ez csak egy nagyon rövidke időszak.
De sajnos nem az.
Szóval, nem folytatom egy darabig azt a történetet. Lehet, hogy egyszer újra belekezdek, lehet, hogy nem. Nem tudok mit mondani. Tényleg nagyon-nagyon sajnálom!
A blog azonban nem zár be! A novellát - melynek már címe is van! - továbbra is írom, és persze Kate-ék is itt vannak.
Szóval, nem tűnök el!
Szeretlek Titeket:
Dewiroh
2011. március 31., csütörtök
2011. március 30., szerda
2011. március 29., kedd
Novella 1.16
Khm...enyhe fenyegetés, lelki terror és ráhatás után végre megjöttem...bocsi mindenkitől, h csak most.. Jó olvasást!
Másnap kilenckor keltem. Furcsállottam, mivel korán kelő típus vagyok, viszont az oka az lehet, hogy későn feküdtem le – Rachel sokáig sírt, és én dajkáltam, mivel Sam már elaludt, apa pedig dolgozni ment ma már korán, így ő is lefeküdt aludni.
Imádtam Rachelt. Nagyon aranyos kisbaba volt, azzal a tipikus illattal.
A kórházban csendes volt, az éjszakákat majdnem végigaludta, leszámítva az etetési időszakokat.
Kimásztam az ágyból, kiválasztottam egy egyszerű pólót és rövidnadrágot, majd kinyitottam az ablakot. Nyár lévén nagyon meleg volt, a szobám olyan volt, mintha egy szaunába lépett volna az ember.
Benéztem Rachelhöz, és elmosolyodva néztem pár másodpercig, ahogy Sam a karjaiban ringatta.
Következő állomásom a fürdő volt. Langyos vizet engedtem a kádba, majd beleöntöttem a kedvenc illatú habfürdőmből egy keveset.
Míg a víz folyt a kádba, elintéztem a fogmosást, majd kifésültem a hajamat, és a fejem tetejére gumiztam.
Életem egyik legjobb döntése volt, amikor bementem abba a fodrászszalonba. Imádtam a hajam színét, és a hosszúsága is tetszett, bár, így nyáron nem volt a legkellemesebb.
Beléptem a kádba, és elnyúltam benne. Szemeimet lehunyva pihentem, és közben végiggondoltam, mi mindent kellene ma elintéznem.
Van egy befejezetlen esszém történelemből, irodalomból pedig felelünk, így azt is kéne tanulni.
Nem akartam holnapra hagyni, mivel anyával megyünk nagyiékhoz, így nem lesz időm rá – maximum az út során, ami úgysem válna be.
Jó fél óra múlva, mikor már teljesen kihűlt az amúgy sem forró fürdővizem, kikászálódtam a kádból, majd a szobámba siettem. Megtörölköztem, és felvettem az előre kiválasztott ruhát, alá pedig bikinit. A törülközőt kiterítettem a szárítóra, és nagyot sóhajtva felkaptam a tanulnivalómat, majd megcéloztam a kertet.
Az ajtón kilépve megcsapott a meleg, így rövid hezitálás után ledobtam a felsőmet, és egy rövidnaciban és bikini felsőben leheveredtem a fűbe.
Az irodalommal kezdtem, és rémülten lapozgattam a könyvet. Tíz- tizenkét oldalt kellett megtanulni, ami mindig megrémiszt egy kicsit.
A tanulással három óra körül végeztem – azt azért hozzáfűzném, hogy közben ebédeltünk, valamint Rach-csel is játszottam egy kicsit.
Három órakor megjött apa, és nem mást hozott, mint Holly-t. Szememet forgattam Sam húga láttán. Nem értettem, mért nem tud megmaradni egy helyen két hétnél tovább. Apa felkapta Holly táskáját, és a házba ment, Holly pedig felém vette az irányt. Nagyot sóhajtva csuktam be a történelemkönyvemet – ebből már nem lesz tanulás.
Holly elém ért, és csípőre tett kézzel megállt a fejem felett.
- Te még nem készülődsz? – kérdezte számon kérően.
- Még csak három óra!
- Hétre jön, úgyhogy irány a fürdő! Zuhanyozz le, és mosd meg a hajadat!
- Holly, még van négy órám!
- Ami úgy el fog repülni, hogy észre sem veszed!
Kelletlenül feltápászkodtam a földről, és teljesítettem parancsait. A hajamat csak áttöröltem egy törülközővel, majd kifésültem. Fogat mostam, és Holly szobájába mentem.
A szekrényében turkált, és legrosszabb rémálmaim váltak valóra, mikor egy magassarkú cipővel a kezében fordult meg. A hajamat látva szemei kikerekedtek, és majdnem elhajította a cipőt. Sóhajtva megrázta a fejét, majd az ágya felé mutatott. Kész kis szett volt oda kikészítve, viszont az ismerős ruhadarabok a fehérneműim voltak csak. Már meg sem lepődtem azon, hogy Holly a fiókomban turkált…
Felvettem a ruhát, és a tükör elé állva megállapítottam, hogy Holly tud valamit. Egy fekete, nyakba akasztós felső volt rajtam, valamint lila szoknya.
A fürdőbe mentünk, ahol megcsinálta a hajamat – megszárította, kivasalta és hátul összetűzte egy csattal –, és kisminkelt. Természetes színeket használt, de jó sokáig festett…
Mosolyogva fordított a tükör felé, én pedig rácsodálkoztam a lányra, aki visszanézett rám. Holly valóban tud valamit…
folyt. köv.
Sarah ruhája a kertben:
A randin:
2011. március 25., péntek
Novella 1.15
Jó olvasást!
Tizenegy nap telt el a húgom születése óta. Sajnos nem tudtam annyit velük lenni, mint akartam – vészesen közeledett az év vége, ezzel együtt pedig a gimnazista éveim is lezárulnak.
Tanultam, tanultam és tanultam – ezzel telt el ez a pár nap.
Holly többször is hívott egy kis kikapcsolódásra, de nemet mondtam, mivel minden időmet kitöltötte Rachel és a tanulás.
A kórház felé tartottunk apával – ma jöhet haza Sam és Rachel. Apa autója tökéletesen fel volt szerelve, teljesen baba-biztos volt.
Furcsa volt így látni az ezüst Lexust.
A kórház közelében találtunk üres helyet, így szerencsére elég jó helyen le is tudtunk parkolni.
Sam és Rach már utcai ruhában vártak ránk. A baba Sam karjaiban pihent, érdeklődve nézelődött.
Apró halványrózsaszín ruhácska volt rajta, pár árnyalattal világosabb sapival a fejecskéjén. Nagyon aranyos volt.
Hazaérve legnagyobb meglepetésemre egy ismerős alakot pillantottam meg a bejárati ajtó előtt. Jason az ajtónak támaszkodott, a földet pásztázta szemével, de az autó hangjára felkapta fejét.
Apa beparkolt a garázsba, és óvatosan a kezébe vette Rachelt.
Aranyos volt, hogy a máskor határozott apám mennyire tanácstalan ezekben a percekben, holott semmi oka nem lenne rá. Nem Rach az első gyermeke, így nem igazán értettem, mért fél annyira a kezébe venni. Jó, pici volt, meg törékeny, de nem cukorból van!
Míg apáék a ház felé vették az irányt, én Jason felé mentem.
Valószínűleg Holly-hoz jött, más okot nem találtam a feltűnésére.
- Szia! – köszöntem neki vidáman.
- Helló – viszonozta, viszont feszültebben, mint azt vártam.
- Holly-t keresed? Nincs itt, visszaköltözött a szüleihez!
Én nagyon kedvelem Holly-t, de szerintem egy picit túlzás, amit művel. Hetente változtatja a lakhelyét, most megint a nyugodt szakaszát éli. Egyszer csak elénk állt, és kijelentette, hogy ő most hazaköltözik. Ezzel nem is lett volna baj, azt leszámítva, hogy cseppet meglepett minket ezzel a döntésével, a probléma ott kezdődött, hogy hazaérkezése után üresen találta a szülői házat.
Mint kiderült, Sam szülei úgy döntöttek, elmennek egy hosszabb vakációra, mivel egyik gyerekük sincs otthon. Azzal azonban senki sem számolt, hogy Holly hazamegy.
A vakációt hát lefújták, elvileg a napokban érkeztek haza, Holly addig egy szállodában lakott – Sam ötletét, miszerint jöjjön vissza, elutasította, inkább egy méregdrága szobába költözött…
Nem tartottam jó ötletnek, főleg, mivel úgy nézett ki, éppen egy kapcsolat van kialakulóban közte és Jason között. Szemmel láthatóan Jason is így gondolta…
- Nem, én nem Holly-hoz jöttem. – vagy mégsem… - Igazából téged kerestelek.
- Engem? – lepődtem meg.
- Öhm…igen…igazából… - sóhajtott egy nagyot, egy pillanatra elfordult, majd újra rám fordította tekintetét – Szóval, lenne kedved eljönni velem holnap egy filmre? Láttam, hogy jó a műsorkínálat, és…
- Várj! Te most… randira hívsz engem? Engem?
- Igen. A múltkor nagyon jól éreztem magam veled, úgyhogy gondoltam…
- Aha… - azt hiszem, sokkos állapotba kerültem. Sőt, biztos!
- Szóval, lenne kedved…?
- Hát… végül is. Rendben van – vontam vállat, könnyelműséget tettetve.
- Oké. Akkor… mondjuk hétre eljövök érted!
- Jó!
Szerencsétlenkedtünk még egy sort, majd végül elment.
Még mindig sokkosan a bejárat felé vettem az irányt. Felmentem az emeletre, mint valami holdkóros.
Randira hívtak. Engem. Ráadásul egy ilyen jó pasi. Biztosan csak álmodom! Megcsíptem a karomat, ezzel bebizonyítva, hogy nem álmodom, nagyon is ébren vagyok.
Végül is, könnyen elképzelhető, hogy valóban jól érezte magát velem a múltkor – a szomszéd kertipartit tartott, és mindketten hivatalosak voltunk, ő, mint legjobb barát, én, mint szomszéd.
Igen, biztos így van! Jól érzi magát a társaságomban, ezért randira hívott.
Így, ahogy mondom!
…Ugye?
folyt. köv.
Lexus
Sam Hondája
2011. március 20., vasárnap
Novella 1.14
Sziasztok!
Meghoztam a következő részt. Képek a feji végén! Jó olvasást!
Puszi: Dewiroh
Egy hónap telt el. Sam már hét és fél hónapos volt, és apával rádöbbentek arra egy szép, napsütéses napon, hogy bizony ideje lenne már a lakásvásárlásnak, tekintve, hogy alig másfél hónap volt már csak hátra a baba születéséig.
Így hát megállás nélkül kerestük a tökéletes házat. Persze volt némi követelésünk a házakat illetően; a tökéletes háznak minimum négy hálószobája kell legyen – egy apáéknak, egy a babának, egy nekem, és egy Holly-nak -, apa nagy nappalit akart, Sam bőséges hellyel rendelkező konyhát, és egy, a hálóból nyíló erkélyt.
Ami pedig engem illetett, én csupán a döntőbíró szerepét töltöttem be, tekintve, hogy Samben a hormonok dolgoztak, apában meg a kényelem.
Na, igen. Apa végtelenül lusta férfi, és általában ez az egyetlen kiváltó oka a vitáknak. Igaz, nem szoktak vitatkozni Sammel, de ha mégis arra lépek be, hogy zeng a ház a kiabálástól, akkor nagy valószínűséggel apa nem csinált meg valamit, mert egyszerűen lusta volt.
Szóval, ha valamiben nem értettek egyet a ház témát illetően, enyém volt az utolsó szó.
Nem mondhatnám, hogy tetszett ez a helyzet – ha Samnek adok igazat, apa vágja a fejemhez, hogy hol a család melletti kitartás, ha pedig apának, akkor Sam hivatkozik a nők közötti összetartásra.
Ma kivételesen mindketten nyugodtak voltak.
Úti célunk egy nyugodt kis környék volt, aranyos házikókkal, kedves szomszédokkal.
Egy nagy, halványsárga ház előtt álltunk meg.
Gyönyörű ház volt, egyből beleszerettem. Oldalra nézve láttam, hogy Sam tetszését is elnyerte, viszont apa kissé kételkedően tekintett a kertre.
Mellé léptem, és felfedeztem, hogy még egy medence is tartozik a házhoz.
Apára néztem, és vártam, hogy beszélni kezdjen. Pár perc csend után valóban megszólalt.
- Valóban szép ház, csak hát nem lesz egy kicsit nagy munka rendben tartani a kertet? Meg a medence is…
- Apa, nyugi, minden rendben lesz!
- Gyertek, nézzük meg belülről is! – szólt Sam, majd előhalászta a postaládából a kulcsokat, amit az ingatlanközvetítő tett oda.
Az ajtón belépve egy előszobában találtuk magunkat. Szemben volt egy hatalmas, tágas nappali, mellette pedig a konyha és az étkező – mindkettő jó nagy.
A nappaliból nyílt egy ajtó, egy hálószobába vezetett.
Az előszobából további két ajtó nyílt – egy a fürdőbe vezetett, egy pedig egy lépcsőfeljárót rejtett maga mögött.
Fel és le is vezetett egy-egy lépcső – az egyik nyilván a padlástérre vezetett, a másik az alagsorba, vagy a garázsba.
Felfelé vettem az irányt. Egy kicsi folyosón találtam magamat, ahonnan négy ajtó nyílt.
A fürdő tágas volt, az ablak alatt egy sarokkáddal.
Az egyik háló falán csíkos tapéta volt, a második lesz nyilván a babaszoba, a harmadik pedig sárga színben tündökölt.
Egyből beleszerettem. A padló fából volt, és máris láttam a szemeim előtt, hogy miként fogjuk berendezni.
***
Öt hét telt el, és már kereken két napja vagyunk büszke lakói ennek a csodás épületnek. Imádtam minden egyes részét, de legjobban a szobámat – vidám színekkel rendeztem be, az embernek már attól jobb kedve lesz, ha belép a helyiségbe.
Lementem a lépcsőn, és bementem apa és Sam szobájába – ők a földszinten laktak. Elővettem a szekrényből egy táskát, és Sam cuccai közt kezdtem kutatni.
Ma éjjel mentek be a kórházba, miután hajnalban elfolyt a magzatvíz. Sem apa, sem Sam nem számított erre, hiszen elméletileg még vissza volt egy hete… azonban úgy látszik, a kistesóm nagyon ki akart már bújni.
Dudálást hallottam, így gyorsan felkaptam a táskát, majd bezártam a házat.
Gyorsan beugrottam Holly mellé Sam piros Hondájába – pár hete kunyerálta el tőle -, majd a kórház felé vettük az irányt.
Apát nem találtam sehol, viszont nagy meglepetésemre Jason, a szomszéd srác egyik haverja a folyosón álldogált.
- Szia – köszöntem neki szemöldökömet felvonva, ugyanis nem értettem, mire, vagy kire vár a szülészeti osztályon.
- Helló. – mosolygott aranyosan- Én hoztam be anyukádékat!
- Sam nem az anyám – mosolyodtam el. – Ahhoz egy kicsit fiatal!
- Csodálkoztam is – nevetett.
- Ó, ő itt Holly – mutattam a mellettem lévő lányra, mikor az megköszörülte a torkát. – Sam húga.
- Örülök, hogy találkoztunk!
- Úgyszintén – mosolygott Holly.
Ismertem ezt a vigyort. Ez a „helyes kis szomszédsrác” mosolya volt. Tízből kilenc pasinál beválik. Egyszer egy fiúnál kipróbáltam én is, de csak annyit értem, el, hogy furcsán nézett rám. Otthon aztán azt is megtudtam, miért, miután a tükörben ismét elvigyorodtam…
Pár perc múlva apa lépett ki a szülészetről, szemeiben könnyek csillogtak. Szó nélkül hozzám lépett, és átkarolt.
- Kislány lett, Rachel Nadine – mondta, miután elengedett. – Tökéletes baba, egyszerűen csodálatos!
Mindenki gratulált apának, aztán az üveges részhez mentünk. Apa a leghátsó sorba mutatott, ahol egy icipici kisbaba feküdt. Nagy szemekkel nézelődött, majd pár perc múlva lehunyta szemeit, és elaludt.
folyt. köv.
5. kép - szülők szobája
8. kép - fenti fürdő
10. kép - Holly hálója
11. kép - Sarah hálója
(képek a google-ról)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)