Novella 1.14

 Sziasztok!

Meghoztam a következő részt. Képek a feji végén! Jó olvasást!

Puszi: Dewiroh

 

Egy hónap telt el. Sam már hét és fél hónapos volt, és apával rádöbbentek arra egy szép, napsütéses napon, hogy bizony ideje lenne már a lakásvásárlásnak, tekintve, hogy alig másfél hónap volt már csak hátra a baba születéséig.

Így hát megállás nélkül kerestük a tökéletes házat. Persze volt némi követelésünk a házakat illetően; a tökéletes háznak minimum négy hálószobája kell legyen – egy apáéknak, egy a babának, egy nekem, és egy Holly-nak -, apa nagy nappalit akart, Sam bőséges hellyel rendelkező konyhát, és egy, a hálóból nyíló erkélyt.

Ami pedig engem illetett, én csupán a döntőbíró szerepét töltöttem be, tekintve, hogy Samben a hormonok dolgoztak, apában meg a kényelem.

Na, igen. Apa végtelenül lusta férfi, és általában ez az egyetlen kiváltó oka a vitáknak. Igaz, nem szoktak vitatkozni Sammel, de ha mégis arra lépek be, hogy zeng a ház a kiabálástól, akkor nagy valószínűséggel apa nem csinált meg valamit, mert egyszerűen lusta volt.

Szóval, ha valamiben nem értettek egyet a ház témát illetően, enyém volt az utolsó szó.

Nem mondhatnám, hogy tetszett ez a helyzet – ha Samnek adok igazat, apa vágja a fejemhez, hogy hol a család melletti kitartás, ha pedig apának, akkor Sam hivatkozik a nők közötti összetartásra.

Ma kivételesen mindketten nyugodtak voltak.

Úti célunk egy nyugodt kis környék volt, aranyos házikókkal, kedves szomszédokkal.

Egy nagy, halványsárga ház előtt álltunk meg.

Gyönyörű ház volt, egyből beleszerettem. Oldalra nézve láttam, hogy Sam tetszését is  elnyerte, viszont apa kissé kételkedően tekintett a kertre.

Mellé léptem, és felfedeztem, hogy még egy medence is tartozik a házhoz.

Apára néztem, és vártam, hogy beszélni kezdjen. Pár perc csend után valóban megszólalt.

-          Valóban szép ház, csak hát nem lesz egy kicsit nagy munka rendben tartani a kertet? Meg a medence is…

-          Apa, nyugi, minden rendben lesz!

-          Gyertek, nézzük meg belülről is! – szólt Sam, majd előhalászta a postaládából a kulcsokat, amit az ingatlanközvetítő tett oda.

Az ajtón belépve egy előszobában találtuk magunkat. Szemben volt egy hatalmas, tágas nappali, mellette pedig a konyha és az étkező – mindkettő jó nagy.

A nappaliból nyílt egy ajtó, egy hálószobába vezetett.

Az előszobából további két ajtó nyílt – egy a fürdőbe vezetett, egy pedig egy lépcsőfeljárót rejtett maga mögött.

Fel és le is vezetett egy-egy lépcső – az egyik nyilván a padlástérre vezetett, a másik az alagsorba, vagy a garázsba.

Felfelé vettem az irányt. Egy kicsi folyosón találtam magamat, ahonnan négy ajtó nyílt.

A fürdő tágas volt, az ablak alatt egy sarokkáddal.

Az egyik háló falán csíkos tapéta volt, a második lesz nyilván a babaszoba, a harmadik pedig sárga színben tündökölt.

Egyből beleszerettem. A padló fából volt, és máris láttam a szemeim előtt, hogy miként fogjuk berendezni.

***

Öt hét telt el, és már kereken két napja vagyunk büszke lakói ennek a csodás épületnek. Imádtam minden egyes részét, de legjobban a szobámat – vidám színekkel rendeztem be, az embernek már attól jobb kedve lesz, ha belép a helyiségbe.

Lementem a lépcsőn, és bementem apa és Sam szobájába – ők a földszinten laktak. Elővettem a szekrényből egy táskát, és Sam cuccai közt kezdtem kutatni.

Ma éjjel mentek be a kórházba, miután hajnalban elfolyt a magzatvíz. Sem apa, sem Sam nem számított erre, hiszen elméletileg még vissza volt egy hete… azonban úgy látszik, a kistesóm nagyon ki akart már bújni.

Dudálást hallottam, így gyorsan felkaptam a táskát, majd bezártam a házat.

Gyorsan beugrottam Holly mellé Sam piros Hondájába – pár hete kunyerálta el tőle -, majd a kórház felé vettük az irányt.

Apát nem találtam sehol, viszont nagy meglepetésemre Jason, a szomszéd srác egyik haverja a folyosón álldogált.

-          Szia – köszöntem neki szemöldökömet felvonva, ugyanis nem értettem, mire, vagy kire vár a szülészeti osztályon.

-          Helló. – mosolygott aranyosan- Én hoztam be anyukádékat!

-          Sam nem az anyám – mosolyodtam el. – Ahhoz egy kicsit fiatal!

-          Csodálkoztam is – nevetett.

-          Ó, ő itt Holly – mutattam a mellettem lévő lányra, mikor az megköszörülte a torkát. – Sam húga.

-          Örülök, hogy találkoztunk!

-          Úgyszintén – mosolygott Holly.

Ismertem ezt a vigyort. Ez a „helyes kis szomszédsrác” mosolya volt. Tízből kilenc pasinál beválik. Egyszer egy fiúnál kipróbáltam én is, de csak annyit értem, el, hogy furcsán nézett rám. Otthon aztán azt is megtudtam, miért, miután a tükörben ismét elvigyorodtam…

Pár perc múlva apa lépett ki a szülészetről, szemeiben könnyek csillogtak. Szó nélkül hozzám lépett, és átkarolt.

-          Kislány lett, Rachel Nadine – mondta, miután elengedett. – Tökéletes baba, egyszerűen csodálatos!

Mindenki gratulált apának, aztán az üveges részhez mentünk. Apa a leghátsó sorba mutatott, ahol egy icipici kisbaba feküdt. Nagy szemekkel nézelődött, majd pár perc múlva lehunyta szemeit, és elaludt.

folyt. köv.

5. kép - szülők szobája

8. kép - fenti fürdő

10. kép - Holly hálója

11. kép - Sarah hálója

(képek a google-ról)