Hóvirág 1.17

Szóóóóóval

először is: helló :)

másodszor: köszönöm a véleményeket

harmadszor: meghoztam az új részt (nem nyírni ki a vége miatt)

negyedszer: mint látjátok, a novella címet kapott! Na most, szeretném megmagyarázni, miért éppen Hóvirág! Valami egyszerű, frappáns kis címet akartam. És akkor egyszer csak beugrott (köszönöm Mercikémnek az ötleteket). Szóval, a hóvirág ugye a tavasz első virága. Egyfajta reményhozó, hogy a tél elmúlt/el fog múlni, hogy a zord sötétet (=tél) átveszi a fény, a melegség (=tavasz). Sarah élete is ilyen. Vannak sötét részek benne, de utána jön a reménysugár, ami azt ígéri, hogy lesz szebb, jobb az élete.

Szóval, ezért lett Hóvirág. 

6 hónappal később

Hat hónap telt el. Hat csodás hónap.

Persze történt egy s más ebben a fél évben – Rachel szépen fejlődik, szinte naphosszat gügyög és nevetgél, Holly huzamosabb ideig egy helyen maradt, ami konkrétan azt jelentette, hogy már fél éve nálunk lakik, és próbál nem az ember idegeire menni a furcsa szokásaival, valamint anya is újra boldog. Egy James nevű pasassal van, négy hónapja találkozgatnak, és anya kezd beleszeretni, legalábbis nekem ezt mondta. Én nagy nehezen, de sikeresen letettem a jogosítványomat, valamint leérettségiztem – mindkettő sikeres volt, szerencsére.

És már fél éve van egy barátom. Vagyis öt hónapja és huszonkilenc napja.

Jason nagyon kedves, szerető fiú, és ugyan még mindig nem vagyok szerelmes belé, de úgy érzem, már közel járok hozzá. Iszonyatosan hozzánőtt a szívemhez, és élvezem minden egyes vele töltött percemet.

Az első randinkon moziba vitt, és egy fantasy-akció filmet néztünk meg. Nekem nagyon tetszett, bár Jason nem volt annyira elragadtatva tőle – túl soknak találta benne a „nyálas” részeket. Megjegyezném, nekem, mint nőnek egyáltalán nem volt sok. Pont kellő mennyiség. Annyira megtetszett a film, hogy egyből meg is rendeltem a könyvet, amit röpke egy hét alatt kiolvastam. Jason szerint hülyeség volt erre költeni a pénzemet, de ebben nem értek egyet vele. A könyvemre kész várólista alakult ki – most Holly-nál van, de igényt tart rá Anna, Jasmine és Pauline (anya munkatársának lánya, akivel egész jó a kapcsolatom) is.

A film után aztán ittunk egy-egy shake-t, és végül hazavitt. A csók viszont elmaradt.

Ettől persze teljesen összezavarodtam, de megnyugodtam egy kicsit, mikor másnap egy virág várt az ajtó előtt, benne a kérdés, hogy elmennék-e vele egy második randira. Természetesen igent mondtam.

A második találkánkon egy koncertre vitt. Nem volt híres a zenekar, de tetszett. Rockot játszottak, de az élvezhető fajtából. Amikor hazaértünk, az ajtó előtt pedig elcsattant az első csók.

Érdekes volt, főleg nekem, mint tapasztalatlannak, de nyugodtan állíthatom, hogy nem bántam meg.

Két nap múlva leszünk fél évesek. Mikor megkérdeztem Jasmine-t, hogy szerinte mit adjak neki, azt válaszolta, hogy szerinte a legjobb ajándék az lenne, ha azt csinálnám vele.

Nem voltam biztos abban, hogy egyet értek-e vele. Láttam a dolog előnyeit és hátrányait is – mert mi van akkor, ha azt csinálom vele, de kiderül, hogy nem ő az igazi. Én pedig az igazira tartogatom magamat…

Viszont ott van ez ellen, hogy már fél éve együtt vagyunk, és még mindig nem jutottunk tovább a tipi-tapinál. Ha ilyen tempóban haladunk, talán harminc leszek, mire elvesztem. Ráadásul azért ő is pasi – bizonyára vannak szükségletei, amiket ha nem elégítek ki, dobni fog.

Akkor viszont nem ő az igazi.

Tanácstalan voltam. Anyával nem akartam erről beszélni, apa eleve kizárt volt, Sam pedig most Rach-csel bajlódik. Holly volt az egyetlen személy, akitől tanácsot kérhettem volna. A volna oka pedig Viola volt, a kislány, akire Holly-nak vigyáznia kellett – ugyanis az új pénzkereső ötlete nem más volt, mint hogy babysitternek áll. Egy négy éves kislány előtt pedig mégsem beszélhetek ilyesmiről.

Ebéd után aztán eljött az én időm. Viola aludni ment, Holly pedig odajött hozzám.

-          Ki vele! Látom, hogy egész nap engem kerülgetsz!

-          Tanácsot szeretnék kérni tőled!

-          Mondd csak!

-          Szóval… két nap múlva leszünk fél évesek Jasonnel. És Jasmine szerint…

-          Hadd találjam ki! A legjobb ajándék a szex lenne. Igazam van, vagy igazam van?

-          Igazad van…

-          És te? Te mit gondolsz erről? Készen állnál rá?

-          Én… nem tudom…

-          Akkor még nem. Szexbe csak akkor fogj bele, ha teljesen biztos vagy abban, hogy mit akarsz tenni! És te még határozottan nem vagy az!

-          Szóval te is így gondolod…

-          Hadd találjam ki! Anna ellene volt, ugye?

-          Ahham. Rendben. Akkor ez a téma még elnapolva egy darabig. Köszi!

-          Ugyan!

A szobámba mentem, és tovább gondolkodtam azon, vajon mit adhatnék Jasonnek.

***

Ma volt az évfordulónk. Ideges voltam, hiszen az utolsó pillanatban, de azért sikerült ajándékot szereznem. Egy rapper koncertjére mentünk, akit Jason imád – ezt a mániáját sosem tudtam megérteni.

A koncert jó volt, az ajándékom sikeres – szerencsére.

Ez után vacsorázni mentünk egy közeli étterembe.

Kicsit feszélyezett voltam – gyűlöltem éttermekben enni, mindig azt lestem, ki bámulja, miként eszem az ételt…

Azonban ezt az egy alkalmat valahogy csak kibírom – ez volt a jelmondatom.

Jason szemmel láthatóan izgult valami miatt egész este, amit bár nem értettem, de nem kérdeztem rá. Ha akarja, majd elmondja.

Az autóban ültünk, amikor egyszer csak felém fordult.

-          Volna kedved feljönni hozzám egy kicsit? – kérdezte meg tétován.