Meghoztam a kövi kis novellát. Köszönöm szépen Musafan, hogy írtál az előző részhez, jól esett, hogy legalább 1 komi vár (arról inkább nem is beszélek, hogy az előző résznél kaptam vagy négyet...-.-). Ami a Vcs-t illeti, őszinte leszek, nem tudok időpontot mondani. Most valahogy nem tudom beleélni magamat abba a történetbe, de ettől függetlenül nem hagyom abba, a blog sem zár be, addig a novellákkal jövök, de igyekszem :)
Még egyszer köszönöm a kommentet, Musafan!
Puszi:
Dewiroh
ui.: egyébként észrevettétek már, hogy a szemészek mindig tök nyugodtak? félelmetes...
A nő neve Samantha volt. Szemészorvos volt a közeli kisvárosban, és nem mellesleg négy hónapos terhes. A gyerek apja az apám.
Vállig érő, barna haja volt, vékony testalkata, és egy két éve halott, de dúsgazdag férje. Apával egy furcsa véletlen folytán ismerkedett meg – a halott férje apa régi barátja volt. A temetésén találkoztak először, és már akkor szimpatikusnak tartották egymást.
A kapcsolatuk barátságnak indult, de aztán átalakult szerelemmé.
Anya tudott a kapcsolatukról, de meg se próbálta akadályozni azt.
Sőt, felajánlott apának egy lehetőséget!
A lényege ennek az volt, hogy ő nem akadályozza a kapcsolatát Samanthával, amennyiben apa sem akadályozza anya kapcsolatát egy esetlegesen kialakuló románc során.
Magyarán, a szüleim jó barátokként viselkedtek egymással, mindkettejüknek lehetett kapcsolata, sőt, még gyereke is! Az egyetlen lényeges dolog az volt, hogy mi, gyerekek ezt ne tudhassuk meg.
Ekkor álltam fel a kanapéról. Felsiettem a szobámba, és az ágyra vetettem magamat. Mellettem Mattie dolgai voltak, melyeket most magamhoz húztam.
A könnyeim megállíthatatlanul törtek elő.
Képtelen voltam felfogni, hogyan történhetett ez.
Hova tűnt az ideális családom? Hova tűnt az a család, ami három évvel ezelőtt voltunk? Anya, apa, két gyerek – egy fiú és egy lány.
Hiányzott az az élet. Hiányoztak az esős reggelek, amikor apa ébresztett, amikor anya reggelit csinált az egész családnak.
Hiányzott a régi életem.
A régi életem minden egyes perce.
Minden egyes szörnyű, de egyben fantasztikus perce.
***
Anya egyre ritkábban maradt otthon, mióta hivatalosan is kimondták a válást. Az előtt sosem gondoltam volna, hogy az édesanyám ennyire élvezni fogja a szabadságot.
Teljesen megváltozott, és ugyan már tizennyolc éves – szinte felnőtt – voltam, azért ő mégis csak az édesanyám maradt, és zavart, hogy néhanapján hajnali fél négykor állít haza.
Sajnos ez nem egyszer történt az utóbbi időben.
Ellenben apa pozitív irányba változott. Próbált minél több időt velem tölteni, nem egyszer aludtam náluk. Apa Samhez költözött, és boldogan tervezték a jövőjüket. Egy nagyobb házat akartak venni, egyrészt a baba miatt, másrészt, mert apa elég nehezen viselte, hogy a halott barátja házában, a halott barátjának a feleségével él. Mondjuk megértem. Elég frusztráló lehet.
Samet nagyon megkedveltem. A megítélésem, miszerint egy elkényeztetett, gazdag, számító liba – szégyen, nem szégyen, de ezt gondoltam róla – csúfosan megbukott.
Sam nagyszerű nő volt. Mindig vidám, kiegyensúlyozott, kedves, és egyáltalán nem beképzelt, egoista.
Eleinte távolságtartó volt ő is és én is, azonban kevés idő elteltével rájöttünk, hogy mindkettőnkben több a közös, mint gondolnánk – ő is tiramisu-imádó, és bármilyen meglepő, de társat találtam benne az Alkonyat-mániámban.
Szóval, Samben határozottan pozitívan csalódtam.
Apa nagyon sok közös programot csinált, én pedig élveztem őket.
Így nem is meglepő, mikor Sam és apa kérdésére, miszerint laknék-e velük, igennel válaszoltam.
Anya persze teljesen kiakadt, amikor közöltem vele, hogy nagy valószínűséggel apáékhoz fogok költözni – mondjuk, lehet, hogy ebben az is közrejátszott, hogy hajnali háromkor ültem le vele csevegni. Nyolc óra óta vártam rá, de, mint utólag kiderült, a munkahelyéről egyből egy randira ment.
Így hát hanyagoltam anya előtt a költözés-témát, de magamban már azt tervezgettem, mit viszek magammal, milyen színűre fessem a falakat, és hogy vajon anya megengedi-e, hogy elvigyem Mattie cuccait.
folyt. köv.
Hat, szomoru hogy csak egy komit kaptal, szerintem tobbet erdemeltel volna, de hat ha nem, akkor nem. Egyet azert a tudtodra adok: Ezentul tolem nem fogsz megszabadulni! Komikkal foglak bombazni, mig meg nem unod oket! (ha masok mar nem kepesek ra)
VálaszTörlésEz a resz is nagyon jo lett, tokeletesen at tudom erezni Sarah helyzetet, velem is ilyesmi tortenet, csak nekem nem volt testverem, a szuleim jutottak ilyen sorsra, de mind1, nem is banom. Alkonyat-mania??? Hogy is gondolhattam hogy ez nem fog belekerulni. Legalabb jo viszonyban lesznek Sammel, nem is csodalom hogy inkabb koltozne az apjahoz, a helyeben is azt tennem. Ahogy meg az anyjat irtad le... en egy kicsit kiakadtam, hajnali 3(harom)-kor ult le vele csevegni??? Azert az nem semmi. Es en hatarozottan orulok annak, hogy az apja Sammel talalkozott, es nem valami bekepzelt, gazdag libaval, legalabb Sarah sincs mar annyira egyedul. Vagy is nem lesz, ha hozzajuk fog koltozni.
Szoval ez is nagyon jo lett, kivancsian varom a kovit!
U.I: Oszinten szolva most megvagyok ezzel, de azert ugye nem hagyod abba a Vcs-t?? mert annyira jooo! :D
Ezt nevezem én gyorsaságnak:D
VálaszTörlésŐszintén szólva én már nem nyafogok a komik miatt...mármint jó, kiírom, de nem vagyok telhetetlen. Ha egy komit kapok, egy komit kapok, hát Istenem...komihatárt igazán nem akarok bevezetni, azzal csak azokkal szúrnék ki, akik rendszeresen írnak nekem. Nagyon jól esett, h szerinted több komit érdemelnék, igazán köszönöm, hogy így gondolod! Ez sokat jelent :)
Azt pedig kétlem, hogy megunom valaha is a hozzászólásaidat, de próba-szerencse :P
Örülök, hogy tetszett a rész! Igazából ugye ez csak pár novellácskának indult, de egyre jobban szeretem...lehet, hogy még egy külön blogot is kap, majd még meglátjuk :D Én egy kicsit úgy érzem, hogy Sarah érzéseit jobban át tudom adni, mint talán annó Zoé érzéseit. Talán azért, mert sokkal inkább Sarah vagyok, mint Zoé...fene tudja...
Khm...az Alkonyatról inkább egy szót sem szólok...maradjunk annyiban, hogy határozottan visszatért a Rob mániám, ezáltal a Twilight is, bár most a Robizmusom előrébb áll... (ezért Mercit kell hibáztatni :P)
Az anyukáról ha nem gond, nem nyilatkoznék...legyen annyi elég, hogy sajnos tényleg van ilyen :(
A kövivel sietek, igazából sok-sok ötletem van, csak le is kéne írni:P
Köszi, hogy írtál!
Puszi:
Dewi
Ui.: a Vcs-t természetesen nem hagyom abba, csak mondjuk úgy, hogy elmentek nyaralni :D