Jó olvasást! Képek lent. Friss hétfőn. A segítséget köszönöm Mercinek!
A buli egy Kék Banán nevű klubban volt megtartva. A neve kész rejtély volt számomra…
Állítólag Jasmie barátjának az excsajának az öccsének a szerelmének a nővérének volt születésnapja – azaz kifürkészhetetlen kapcsolatok révén jöhettünk be.
Ugyanis a buli zártkörű volt, a lány szülei kibérelték a helyet, főleg, hogy a lánynak ez volt a tizennyolcadik szülinapja.
A hely előtt hosszú sorok kígyóztak, de mi nem kellett várnunk. Jasmie megragadta a kezeinket, és a bejárat elé vezetett. Ott megmondta a nevét a kidobópasinak, aki, miután megtalálta a listán, beengedett minket.
A hely tömve volt, mindenhol fiatalok táncoltak, beszélgettek, nevettek. Mi azonban nem álltunk meg itt, az emelet felé vettük az irányt.
A lépcsőn felérve egy pillanatig tanácstalanul nézett jobbra-balra, aztán célirányosan elindult.
Egy kisebb társaság előtt álltunk meg – négy fiú és egy lány ült eg asztal körül egy elkülönített boxban.
Jasmie puszit adott mindenkinek, akárcsak Annabelle, majd lehuppantak melléjük. Kissé zavarban helyezkedtem el Annabelle mellett.
- Srácok, ő itt Sarah – mutatott rám. – Ők pedig itt Matt, Erik, Josh, Ian és Rebecca.
- Sziasztok – köszöntem halkan, mire mindenkitől kaptam egy „hellót” vagy „sziát”.
Úgy fél órával később Annabelle megragadta Jasmie kezét, és a táncolók masszájába olvadtak. Kínosan éreztem magamat, hiszen egy bemutatkozástól eltekintve ismeretlen emberek között ültem, így inkább felálltam, és a bárpult felé vettem az irányt.
Leültem az egyik bárszékre, és vártam, hogy a pultossrác végre hozzám is elérjen.
Hirtelen a semmiből egy ismerős test vágódott le mellém a székre.
Oldalra pillantva felfedeztem, hogy az ismerős ismeretlen Holly.
Csodásan festett, fekete ruha volt rajta, és az a bizonyos cipő, aminek ugyan magas volt a sarka, de semmi volt az enyémhez képest.
Rendelt mindkettőnknek egy-egy koktélt – bezzeg őt egyből észrevette a srác - , majd felém fordult. Végignézett rajtam, szeme elégedetten csillogott.
- Na, milyen a buli? – kérdezte.
- Nem rossz – vontam meg a vállamat.
- A nem rossz a buliknál egyenlő a pocsékkal!
- Nem, nem pocsék! Egész jó!
- Jaj, Sarah! Enged el magad legalább egy estére!
- De én elengedtem magamat!
- Ezt még te sem gondolhatod komolyan!
- Jó, talán van bennem egy kis feszültség, de…
- Semmi de! Gyere, idd meg gyorsan ezt! – nyomta a kezembe a koktélját.
- Nekem is van! – mutattam fel a saját poharamat.
- Hajtsd fel mindkettőt!
- Nem lesz az… - kezdtem volna aggodalmaskodni, de felvont szemöldöke láttán inkább elhallgattam, és tettem, amit mondott.
- Na, mindjárt jobb! Gyere!
Legnagyobb rémületemre a táncolók közé húzott, majd egyszer csak megállt, és tánolni kezdett.
Elmondhatatlanul hülyén éreztem magam, de próbáltam leutánozni a mozgását. Kis idő elteltével úgy éreztem, egész tűrhetően csinálom ezt a, szerintem táncnak semmiképpen sem nevezhető vonaglást, Holly mosolya pedig megerősített hitemben.
Kis idő elteltével újra a árpult mellett kötöttünk ki, és rendeltünk még egy-egy koktélt. Nagyban iszogattunk, amikor hírtelen felkapta a fejét, majd bólintott egyet.
- Mennem kell, majd még összefutunk! Érezd jól magad!
- Szia!
Miután elment, visszafordultam a bár felé, és tovább iszogattam a koktélomat. Nem nagyon szerettem az alkoholos italokat, de ez ízlett.
A következő pillanatban arra eszméltem, hogy valaki ledobta magát a mellettem lévő székre. Oldalra nézve ismerős szőke fejet láttam meg – Ian volt az, ha emlékezetem nem csal.
- Hali – mosolyogtam rá.
- Szia – vigyorgott. – Milyen a buli?
- Szuperkirály! – válaszoltam, mire felnevetett. Rendelt nekem még egy koktélt, mikor látta, hogy a jelenlegi kezd fogyni, és magának vett egy sört.
- Sosem értettem, mit lehet szeretni a sörben – húztam fel orromat, mire újra nevetni kezdett.
- Ittál már valaha?
- Persze! Valami borzalom!
- Próbáld meg ezt – nyújtotta felém a poharát. Nem törődve semmivel belekortyoltam az undorító löttybe, ami nem is volt olyan rossz. Valahogy nem volt annyira intenzív az a jellegzetes sör íz. Nagyot nevetett, mikor megosztottam vele észrevételeimet, majd szólt a pincércsávónak hogy még egy sörre lenne szükségünk.
Az agyamban felmerült a kérdés ugyan, hogy nem lesz-e ez egy kicsit sok, de nem törődve már alig józan eszemmel, ismét belekortyoltam az italokba. Először a koktél, utána a sör.
Végül is egyszer vagyok csak tinédzser…
folyt. köv.
1. szett: Annabelle
2. szett: Holly
3. szett: Jasmie
4. szett: Sarah
Szia!Nem lattam chatet ezert ide irok!Meglepi nallam!
VálaszTörlésNa, most végre beértelek titeket! ;)
VálaszTörlésIde írok egy hosszú komit (remélem nem baj), mert nem akartam minden egyes fejezethez írni pár sort. Inkább ide sokat! :D
Na, akkor belevágok a kis történetbe a blogotokkal kapcsolatban. :)
Mint írtam, egy teljesen másik blogra kerestem rá a google-ba (mert telefonon voltam, és elfelejtettem a címét), de a tiéteket dobta ki a kereső. Gondoltam benézek, nincs mit veszíteni. Nagyon lassan töltött be az oldal (ez is a telefon miatt volt), szóval vártam egy darabig, már majdnem feladtam, amikor végre behozta. Nem emlékszem pontosan hogyan keveredtem a novellád első fejezetéhez, de oda jutottam és elolvatsam. Majd a másodikat is. Mivel ez késő este volt, a harmadikat már nem tudtam, mert nagyon álmos voltam.
Másnap gépen kerstem rá, és elolvastam a többit is. Nagyon tetszett. :) Teljesen hétköznapi sztori - mármint ezt úgy értem, hogy nem szaladgálnak benne mindenféle misztikus lények. Remekül írsz (kíváncsi vagyok hány éve :D), jól kifejezed Sarah érzéseit. Úgy érzem közel állsz a személyiségéhez, hogy Te is hasonlóan gondolkodsz, persze, ez csak egy megérzés, nem tudhatom. :)
Mindegyik fejezetben hoztál valami újat, egyik sem volt egyhangú. Szép lassan, de jól belevezettél minket Sarah életébe.
Az eslő fejezetben a mindennapokat írtad le, és azt hiszem a második végén volt a baleset. Ami nekem nagyon tetszett ebben a részben az volt, hogy nem túl sokáig húztad a szomorkodást. Ne érts félre, megmagyarázom! :D Szóval, valaki azt íja, hogy pl. "Elvesztettük. Soha nem jön vissza hozzánk, elment. Ez lehetetlen; nem halhatott meg!" Te nem ezt írtad. Belecsempézted azt is, hogy biztosan mindjárt felbukkan valahol, hogy biztosan valamelyik szobában játszik a másik gyerekekkel. Ez nagyon tetszett. :)
A következő fejezetekben néha-néha még írtl Mattie-ről. És ez jó volt. Valakik túlzásba viszik a gyászolást. Fejezeteken át csak arról ír az író, hogy milyen szomorúságot érez a szereplő és hogy nem akar csinálni semmit. Ez egy idő után kezdd unalmassá válni, nem? Valaki ennek a fordítotját követi el: túl kevéset ír ebből az érzésből. Olvastam olyat, hogy csak egy sírás volt, miután a szereplő elvesztett valakit... és ennyi... Nem gondolt rá többet.
Te pont jól írtad. Szenvedett Sarah egy vagy két fejezeten át, a többiben meg már csak a plüssöket írtad bele. Nem vittél túlzásba semmit! ;)
Az az utána fejezetekbe megtudhatjuk, hogy a szülők eltávaolodnak egymástól és új életet kezdenek. Ez is feldobta a sztorit! ;)
A bulis fejezet is nagyon tetszett, bár avval nem vagyok tisztában, hogy ki az a Holly, de lehet, hogy kihagytam pár sort figyelmetlenségből vagy valami. De mostmár kezd leesni: egy barátnő? :) Csak egysezr egy olyat írtál, hogy 'Most itt lakok apával, Sam-mel és néha Holly-val'. Ezt nem értettem, de lehet, hogy még egyszer megnézem. :)
Jesszus! Most biztosan azt kérdezed magadban: " Hát ennek még nem kopott el a billentyűzete?" Válasz: "Hmm... Még nem! :) De látszanak rajta jelek. ;)
Na, jó ennyi, nem pofázok többet! :) Ennyit szerintem még senki sem írt - mármint kommentet. :D
Remélem nem untatalak halálra!
Várom a következőt!
Puszi, Kata
Üdv néktek :)
VálaszTörlésVampiregirl, köszike a díjat! Hálásak vagyunk :)
Kata: egyáltalán nem baj, hogy ide írtál, kominak mindig örül a fejem :) A hosszúságával sem volt semmi bajom, eleve örülök, hogy írtál! Örülök, hogy tetszett, ráadásul egy-egy komi rendkívül pozitívan tud hatni az emberre, történetre. Igazából az okát nem tudnám megmondani, hogy mért kezdtem bele ebbe a történtbe, vagy mik a terveim szegény lánnyal...abszolút spontán vagyok vele, ami jön, az jön :) Azt viszont tudom, hogy zenét hallgattam, amikor megfogalmazódott bennem az ötlet (the pretty reckless, ajánlom figyelmedbe :)). Ami pedig Sarah személyiségét illeti, ő egy összegyúrt Mi - a barátnőimet és magamat vettem alapul Sarah létrehozásához, így nyugodtan kijelenthetem, hogy jók a megérzéseid! :D
Azt azért megjegyezném, hogy nem halt meg testvérünk...
Holly pedig Sam húga, aki per pillanat éppen a "szökős korszakát" éli, így a nővérénél talált menedéket.
Ami pedig a billentyűzetedet illet, láttad volna az enyémet...szegény anyu nem találta a betűket, mert le volt kopva...most új billentyűzetem van:P
És nyugodtan kijelentem, hogy nem, nem untattál halálra :)
A kövivel sietek, igazából már bele is kezdtem, csak hétvégén nem voltam itthon, de órák kérdése, és már olvashatod is :)
Puszi:
Dewi