Az ősz átka /szösszenet=novella by Kate/

Nos, emberek, itt az őszi szünet! Remélem jó kedvetek van, és ezzel nem is vagytok egyedül.

Ennek "örömére" hoztam nektek egy szomorkás hangulatú szösszenetet, csak hogy ne legyen felhőtlen ez a sok pihenésre szolgáló idő. Mert egy hátránya azért van...

"Itt a szünet előtti utolsó nap. Az utolsó nap, amikor látlak, szólhatok hozzád, vagy egyszerűen csak elmenjek melletted.
Egy szóval lehet ezt a mai napod jellemezni: előadások. Mert hogy eme szép napon, mi, gimisek, a reformáció csodálatosságát és létrejöttét ünnepeljük, mégpedig azzal, hogy nincs tanítás, csak másfél órás előadások, összesen kettő. Én egy fotós előadást választottam, amit egykori tanárom, P.K. ad elő, és egy borneós előadást esőerdőkről.
Utóbbira te is hivatalos vagy.
P.K. előadását igen nagy érdeklődés vette körül, voltunk vagy húszan, és mint kiderült, P.K. az előző délutánt azzal töltötte, hogy az előadáson résztvevőket megkeresse a facebookon és az iwiwen, és leszedje a képeik egy részét, amit aztán mindenki előtt közzétesz és elemez.
Marha jó időtöltés, mondhatom!
Dewiroht, aki szintén erre az előadásra jött, sokkolták az események. Mint utólag bevallotta: igyekszik kitörölni a memóriájából az elmúlt másfél órát.
A földrajz terem előtt ültünk. Én pedig hiába néztem balra, a folyosó felé, te nem jöttél. Hol lehetsz?
Beültünk erre az esőerdős előadásra de még volt öt perc, és én reménykedve vártalak. Nem jöttél. Hiába vártam, hiába kérdeztem végig a haverjaidat, hogy hova jössz, nem jöttél. De ők sem jöttek. A haverjaid. Hol lehettek?
Nem láttalak. Eltűntél. "You slipped away" Egész nap egy percre sem láttalak. És most itt az őszi szünet, amiben másra sem tudok majd gondolni, minthogy hol lehetsz, mit csinálhatsz, és hogy mire gondolhatsz. Hiányzom-e neked egy kicsit is? Vagy másra gondolsz, epekedve, várva, hogy ismét legyen iskola, hogy láthasd? Vagy egyáltalán nem izgat, csak a haveroddal motorozol egész nap, meg sem állva?
És én sóhajtozva várom a szünet végét, teljes letargiában, hogy ismét láthassalak, hallhassalak.
Nézek ki az ablakon, hátha ott vagy, sétálok a városban és ha meghallok egy motort azonnal azt gondolom, hogy te vagy.
Az igazság fáj, de ki kell bírni."