Chucky- egy a négyszázhoz
Az ajtó előtt ül feszülten, és vár. Minden kis hangra felkapja a fejét, miközben lassan eluralkodik rajta a kétségbeesés: mi van, ha nem jön vissza?
A másik ember is, akit gazdijának hitt, hitegette, simogatta, szép szavakat súgott a fülébe.
Azt ígérte, soha nem üti meg. Mégis megtette. Többször is.
Aztán egyszer ő is beülhetett abba a nagy dologba, ami a „gazdiját” szállította mindenhová.
Örült, hiszen azt hitte, ez a jutalma, mert jó kiskutya volt. Beülhet a nagy valamibe, mert jól viselkedett.
Sokáig mentek, és őt már igazán hívogatta a természet. Örült hát, amikor a „gazdi” végre megállt, és kiszállt vele együtt.
Megsimogatta a fejét, és azt mondta: „Jó kisfiú, maradj itt szépen!”
Aztán visszaült az ülésre, és elhajtott.
De ő csak várt. Várt, hiszen a „gazdi” azt mondta, maradj itt! Ő pedig egyszer elment, még nagyon fiatal korában, és a „gazdi” megbüntette.
Egyre hidegebb lett, sötét, majd megint világos, meleg. Éhes volt, mégsem mozdult.
Egy hangos, nagy valami jött, ő pedig megijedt. Kifutott az útra, és az a nagy valami neki jött.
Nagyon fájt a lába, hangosan nyüszített, a nagy valami mégsem állt meg. Csak száguldott tovább az úton.
El kellett mennie! Mi van, ha jön még egy ilyen nagy dolog, és ő itt marad? A lába még jobban fog fájni!
Sántikálva elindult a közeli erdő felé. Ott sok a fa, a nagy valamik nem tudják majd követni oda!
Egy apró húst látott meg, ő pedig engedve korgó gyomra kívánságának, még közelebb ment.
Aztán valami rácsapott, és az orra rettenetesen csípett, még vérzett is!
Sántikálva sietett el a hústól, hiszen nem akart több fájdalmat.
Megint sötét lett, aztán megint világos. Ez így ment sokáig.
Este, amikor sötét volt, ételt próbált szerezni, nappal pedig igyekezett elbújni a hangos valamik elől.
Aztán, egyszer, amikor világos volt, de ő nem tudott elrejtőzni, egy nagy valami megállt mellette, és kiszállt belőle valaki. Odament hozzá, és megsimogatta. A kiskutya jólesően bújt a tenyérhez.
A nő, aki kiszállt, a karjaiba kapta, és a nagy valamibe rakta. Több kutya volt ott, mind ketrecekben. Ő is kapott egyet.
Nem sok idő elteltével újból megállnak. A nő megint jön, és kiveszi őt a ketrecből. Beviszi egy nagy házba.
Meleg van, ő pedig legszívesebben elaludna, ott, a puha karok között.
De a nő lerakja.
A kiskutya érzi, hogy valami szúrós dolgot adnak be neki. Aztán elsötétül előtte a világ.
***
Amikor felébred, a lába és az orra nem fáj annyira.
A levegőbe szimatol, és étel illata csapja meg az orrát. A gyomra hangosan megkordul, ő pedig óvatosan az elé helyezett tányér fölé hajol. Félve veszi szájába az ételt, de mikor nem történik semmi, ráveti magát.
A másik tálkában víz van. Abból is iszik, először óvatosan, aztán egyre bátrabban.
A kiskutyának tetszik ez a hely. Reméli, hogy sosem kell elmennie innen.
***
Már több mint két hónapja ugyanott van. Minden nap kap enni és inni, a lába és az orra sem fáj már, mégsem boldog.
A nő ugyan többször jött be, de sosem simogatja meg. Mindig más kutyát tart a karjaiban.
Aztán egyszer egy másik néni jön be, és pórázt rak két kutyára. Rá is kerül egy, majd kivezeti őket a szobából.
Nem tudja, mi történik. A másik két kutyát már kivezette, de nem hozta őket vissza. Félni kezd.
Aztán a néni érte is visszajön.
Megfogja a pórázt, és elkezdi húzni. Vele tart.
Egy másik szobába mennek. Körbenéz, és egy új nőt és férfit lát meg.
A nő leguggol, széttárja karjait, ő pedig odaszalad hozzá.
A nő karjai átölelik, ő pedig beleszimatol a hajába. Finom illata van.
A férfi is megsimogatja, majd kiviszik sétálni. Büszkén vonul előttük, mutatva a többi kutyának, hogy vele sétálnak, simogatják őt, szeretgetik.
Aztán, túl hamar, de visszamennek. A nő, a férfi és a néni bemegy egy szobába, őt pedig megfogja egy öreg bácsi. Nincs jó illata, és szorosan tartja. A lánynak finom illata volt, és gyengéden fogta a karjaiban. A lányt akarja.
Aztán kijönnek, és mindketten leguggolnak hozzá. Megsimogatják, szép szavakat mondanak neki.
Egy másik pórázt raknak rá, és egy nyakörvet. Piros és rózsaszín. Nem tetszik neki, de nem szól, mert az ajtó felé viszik.
A fiú kinyit egy nagy, sárga valamin lévő ajtót, majd a lány is, és beszállnak.
Rövid ideig mennek, aztán a fiú megáll.
Egy nagy ház felé tartanak, majd egy sötét, kicsi helyre akarják behúzni.
Nem akar bemenni. Fél az ilyen helyektől.
A lány lehajol hozzá, ő pedig fölugrik a lábára. Simogatja, és nyugtatóan beszél hozzá.
Aztán a kicsi, sötét valami megáll, és kinyílik. Ők pedig kilépnek. Jobbra mennek, majd a fiú egy zörgő kulcscsomóval kinyitja az ajtót.
Ő pedig érzi, hogy jó helyen van. A lány és a fiú még nem a gazdijai, de idővel azon lesznek. A lakás még nem az otthona, de az lesz.
A szíve már nem ver olyan gyorsan, hiszen érzi, hogy itt nincs félnivalója. A lány és a fiú megvédik őt.
Szia!
VálaszTörlésMajdnem megszakadt a szívem amikor szegény kicsi kutyust kirakták az út szélére. Amúgy nagyon tetszett de ez most szomorú lett. Várom a kövit.
Mercédesz
Szia!
VálaszTörlésIgen, szomorú lett, de mégsem lehet vidám novellát írni arról, hogy került egy kutyus a menhelyre :P
Egyébként Chucky valós, élő állatka, aki teljesen el lesz kényeztetve, ahogy tesómat ismerem...
Köszönöm a komit, mint mindig, most is nagyon hálás vagyok, hogy írtál!
Novellát nem tudom, mikor írok újra, ezek csak kivételes esetek voltak, de a Vcs.-t folytatom!
Puszi:
D.