Knockin' on heavens door /novella by Kate/

Ez volt életem legszebb napja! Köszönöm mindenkinek! És ekkora mázlit, hogy az ember névnapján bált rendeznek! :D T'om hogy ebből rá lehet jönni, hogy a Virág névvel ajándékoztak meg a szüleim-.-
Több részes lesz, mert nincs annyi időm, hogy egyben alkossam meg.
Szóval a legtökéletesebb névnapomat írom le nektek!
FIGYELEM! csöpögési faktor: 5/5

"Egy átlagos pénteki napnak indult, akárcsak a többi. Ez volt életem eddigi legszebb napja. Mindenki megölelt, "Boldog névnap"-ok harsogtak a folyosón, amerre mentem, csupa mosoly minden!
Este bál lesz - bennem csak ez tartotta a lelket. Rossz kedvem volt. Többek között Amy miatt. Ő nem akart eljönni, mert nem akarta látni, hogy a fiú, akit szeret, mással tölti az idejét. Sajnáltam. Az ő helyzete komplikáltabb, mint az enyém, sokkal.
A rajzóra volt az iskola csúcspontja. Mögéd ültem, mert Bianca Becky mellé akart ülni, az én helyemre. És ki vagyok én ahhoz, hogy ezt megakadályozzam?!
Minden vonalat nekem kellett megrajzolnom neked. Te és idióta padtársam annyira elborítottatok kérésekkel, hogy a saját rajzomat alig bírtam befejezni. De megérte. Mert az óra végén így szóltál hozzám:
- Kate, te annyira kedves vagy hozzám!
Már hogyne lennék, ha egyszer szeretlek! Ez van. Kész. Fogadd el!
De azért jól esett.
Iskola után Dewiroh és Amy elcipeltek cukrászdába, ahol két óriási sütit kaptam, amit nem bírtam megenni. Így próbáltak felvidítani. Teletömtek cukros, hízlaló süteménnyel!
Köszönöm nekik! :)
Hazaérve alig fértem a bőrömbe. Nem találtam a helyem, csak az estére tudtam gondolni. Azt mondtad, hogy jössz. 
Sőt még meg is kérdezted, hogy én jövök-e. Ebben az esetben persze, hogy jövök!
Sokáig készülődtem, egy fehér V kivágású, fodros felső mellett döntöttem, bordó miniszoknyával, fekete harisnyával és az elmaradhatatlan fekete, szegecses cipőmmel. Csizmában mentem, de ez a cipő bennt lapult a táskámban.
Gyalog indultam el, 6:50-kor, bár a bál csak nyolckor kezdődött. Amyék kértek meg rá, hogy jöjjek be előbb. Sötét volt, és esett az eső. Napsugársárga esernyőmmel mentem a fagyasztóan hideg utcákon, korom sötétben.
Mikor felbaktattam a József utcán, arra gondoltam, hogy ez a bál remélhetőleg megér ennyi szenvedést. 
Arra gondoltam, hogy pár órácska múlva vagy kiugrom a bőrömből az örömtől, vagy talán örökre összetört szívvel érek haza.
Ki tudja?
Bármi megtörténhet.
A bált a már említett csarnokban tartották. Mikor beléptem a gimi kapuján, levettem a kesztyűmet, hogy az anyukámat fel tudjam hívni. Miközben vele beszéltem, észrevettem, hogy a kesztyű már nincs a kezemben. Elhagytam!
Ekkor arra gondoltam: lehet, hogy ez a bál megéri a kedvenc kesztyűm elvesztését.
Amy és Bianca kivasalták a hajam egy sebtéban talált forró hajvasalóval, és leellenőriztek.
A szemléjükön átmentem, úgyhogy háromnegyed óra múlva átballagtunk a csarnokba. Egy esernyő alatt, esőben és sárban.
Talán ez a bál megéri a kedvenc cipőm besározását.
A teremben már hangoltak a zenészek, de kevés ember volt benn. Téged azonnal észrevettelek.
- Kate, ott van! - mondta Amy.
- Tudok róla - feleltem -. Ugye nem gondoltad, hogy nem veszem észre?
A bál elkezdőtött, de kevesen kezdtek táncolni. Áncs rögtön elvitte Biát, majd Amyt.
Te csak álltál, és nézted a többieket. Nem kértél fel senkit, csak a falnak dőltél, és vártál.
Valaki kitalálta, hogy körtáncoljunk. Áncs berángatott téged, úgyhogy beálltam melléd. Hideg volt a kezed, és valamit be kell vallanom: borzalmasan táncolsz! Ezt a körtáncból leszűrtem. De még mindig jobban, mint Áncs haverunk, aki annyira nevettséges, hogy alig álltam meg röhögés nélkül.
A zenekar egy pörgősebb számot kezdett el játszani. Én Amyvel kezdtem táncolni, aki szerelme megjelenése miatt egy kicsit szomorú volt, mert Biancára rögtön "rávetette" az magát.
Megint berángattak téged egy körtáncba, de ez egy ugrálós tánc volt, ahol mindenki egymás vállát fogja. Amy rögtön odavitt, és beállt a másik oldalra, véletlenül sem melléd, majd egy feltűnő "mire vársz?" pillantást vetett rám. 
Odaálltam melléd, Amyvel szembe, és bevetettem gyilkos nézésem, mire ő röhögni kedett, és pedig rajta kezdtem el nevetni.
- Min nevetsz? - kérdezed, én meg csak Amyre mutogatok, aki persze angyali képet vág, és két perc múlva megint elkezdi.
Már teljesen kivan a lábam a sok ugrálástól de azért pattogok, mint egy nikkel bolha, azonban mikor abba marad a zene, fellélegzem. A kezem egy pillanattal tovább marad a válladon, de ettől szerencsére eltekintettél. Inkább Áncstól kérdezed, hogy nem lehetne inkább még ugrálós tánc?
- Azt már nem! -  mondtam - Így is eléggé elfáradtam, nem kell több!
A következő számot Amyvel táncoltam, de mikor vége lett Áncs ott kódorgott melletünk, úgyhogy felkértem. Végülis a haverom, miért ne?
Te megint csak ott álsz a falnak dőlve, pedig még senkivel sem táncoltál. Rád nézek.
- Sün nem mer megszólítani senkit, azért áll ott - jegyezte meg Áncs mindentudóan.
- Tényleg? Kezdő.
- Tudod, ha ezt a Bazsival csinálnád, akkor ő már rég kidobta volna a taccsott - (Bazsi épp kicsit felöntött a garatra, annyira, hogy mindenkivel kezet rázott) mondta, arra célozva, hogy körbe forogtunk. A két kezét fogtam, nem a vállát.
A zenének vége lett, én pedig elhatároztam magam. Odamentem hozzád, és megfogtam a kezed.
- Nehogy azt hidd, hogy megúszod! Gyere!
Jöttél, és akkor rájöttem, hogy mennyivel magasabb vagy nálam! Ilyenkor számít az a 15 cm.Ugyanúgy táncoltam veled, akár az Ánccsal, de nem tudtam elhinni, hogy mennyire bámulsz. Még meg is kérdeztem, hogy "mi van?", mikor már kb 2 perce néztél. Nem válaszoltál, de abbahagytad, és ennek valamiért nem örültem.
Mindezek után Rebivel táncoltam, de nem bíram ki, hogy ne kérjelek fel még egyszer. Azóta sem táncoltál senkivel, csak álltál.
Ekkor felcsendült egy ismerős dallam:
 
Feels like knocking on havens door...
 
Nem haboztam. Egy pillanat alatt előtted termettem, Amyt faképnél hagyva, és így szóltam hozzád:
- Ez Avril-szám! Te most jössz velem táncolni!
Sóhajtottál, majd ismét jöttél velem táncolni. Megfogtad a kezem, de én nem ezt akartam, úgyhogy a válladra csúsztattam a kezem, majd én vezettem, így lassan körbe forogtunk.
- Ma én vagyok a névnapos, úgyhogy azzal táncolok, akivel csak akarok! - jelentettem ki neked.
- Kinyírom a Nyestet.
- ?? Miért is?
- Mert azt mondta, hogy "ez az, Sün!".
Csúnyán néztem a Nyestre, de nem sok haszna volt. Be kell vallanom, hogy nem sok tapasztalatod van a tánc terén. 
A lányak nem a derekát kell fogni, hanem a lapockáját! Mondjuk, én meg a szinte átöleltem a nyakadat, de az nem számít!
- Knock-knock-knocking on havens door - énekeltem.
A zene végén a telefonom megcsörrent, és én rohantam ki, hogy anyukámmal beszélni tudjak. 

Túlságosan is jól éreztem magam ahhoz, hogy rájöjjek, mi a furcsa.
 
Odakint nagy pelyhekben hullott a hó."

Koncking on havens door:http://www.youtube.com/watch?v=2yCVq-XMIBc