Villámcsapás-6. fejezet

Szevasztok! Pénteket ígértem, péntek van, így hát hoztam a hatodik fejezetet. 
A fejezetről annyit: nem történik benne semmi különös, újabb átvezető rész, de a következő fejiben beindulnak a dolgok!
Jó olvasást, és várom a komikat!

**6. FEJEZET**

Mire a Cullen házhoz értünk, már tíz óra is elmúlott. Renesmée a hátsó ülésen aludt, nekem pedig égett a torkom.

Alice láthatta rajtam, hogy nincs minden rendben, mert amikor beállt a garázsba, felkapta a kislányt, a másik kezébe pedig három szatyrot fogott.

-          Menj el vadászni, én beviszem a csomagokat!

-          Rendben. Köszönöm!

-          Ugyan!

Az erdő közvetlenül a ház mellett volt, így nem is kellett távolra mennem, csak ha valamilyen ízletes falatot akartam, ugyanis itt csak büdös növényevők voltak.

Nem szerettem ezeket az állatokat.

Nehezen szoktam hozzá a vérük ízéhez, főleg, hogy majdnem száz évig emberi vért fogyasztottam.

Az állatok számomra nem voltak ízletesek, de a növényevőket különösképpen utáltam. A húsevők íze sem volt közel az emberi vérhez, de azért jobbak voltak, mint ezek az állatkák.

Legszívesebben hagytam volna az egészet, és kerestem volna a közelben egy éjszakai bárt, esetleg egy kisebb csoportot.

De nem tehettem, mert akkor mindennek vége. A szemem elárulna. Igazságtalannak tartottam, hogy több hét kell, mire a vámpír szeme aranyszínű lesz, viszont pár csepp vér elég, hogy vörössé változzon.

Miután elfogyasztottam három büdös szarvas vérét, épp indultam volna a Cullen házhoz, amikor valami szörnyű, orrfacsaró bűzt éreztem meg.

Szenvedő képpel fordultam a szag irányába, ahol négy nagy farkast pillantottam meg.

A dögök ugrani készültek, én pedig rájuk morogtam, és már éppen készültem felgyújtani őket, amikor az egyik fa mellett megjelent Rosalie és Edward.

-          Csak támadjátok meg, addig éltek, korcsok- állt mellém Rosalie, miközben rájuk vicsorgott.

-          Rose!- szólt rá nővérére Edward, majd a farkasokhoz fordult-  A lány, Zoé velünk van. Nem veszélyes rátok nézve, vegetáriánus, mint mi!

Az egyik farkas szeme összeszűkült, majd rám nézett.

-          Éppen azon van, hogy átszokjon a mi életmódunkra- válaszolt Edward egy kimondatlan kérdésre-. Ti is tudjátok, hogy a szemünknek időre van szüksége, hogy eltűnjön a vörösség!

A farkasok testtartása megváltozott. Már nem akartak támadni, de figyelték minden mozdulatomat.

           

-          Tisztában van a szabályokkal, és be is fogja tartani, biztosíthatlak efelől- Edward bólintott az elől álló vörös farkasnak, majd hozzám fordult-. Tilos megharapnod embert, különben rád támadnak, és nem mehetsz Upton területére!

-          Megértettem elsőre is. Egyébként pedig – fordultam a farkas felé-, előbb vetem magam egy lángoló máglyára, minthogy ezt a bűzt szagoljam!

A farkas rám morgott, én pedig a Cullen ház felé indultam. Kevesebb, mint fél perc alatt Rosalie és Edward már mellettem voltak.

-          Büszke vagyok rád, Zoé- dicsért meg Rosalie.

-          Ne nagyon csinálj ilyet többet!- nézett rám Edward- Nem lenne jó magunkra haragítani őket. Erősebbek, mint látszik, és sokan vannak!

-          Gyakorlatilag hátba támadtak, Edward! Te mit csináltál volna a helyemben?

-          Akkor is légy óvatosabb velük a jövőben!

-          Értettem, apuci- morgolódtam, majd a szobámba szaladtam.

Mikor becsuktam az ajtót, az ágyam felé fordulva rájöttem, hogy bizony itt sem lesz nyugtom. Alice a legnagyobb nyugalommal rendezgette a ruháimat a szekrényemben.

-          Öhm, szia Alice! Megkérdezhetem esetleg, hogy mit csinálsz?

-          Színek szerint csoportosítom a ruháidat!

-          Miért is?

-          Hogy legyen valamilyen rendszer a szekrényedben!

-          Eddig is volt rendszer a szekrényemben!

-          Ha neked az rendszer, hogy csak úgy berakod találomra valahová a ruhádat, letagadlak legközelebb- nézett hátra rám a válla felett Alice szúrósan.

-          Nem akarok célozgatni, de egyedül szeretnék lenni!

-          Igazából pozitívan csalódtam benned!- folytatta, mintha meg se hallotta volna előző mondatomat- Eredetileg azért jöttem, hogy kiválogassam, melyik ruhád jelenléte nem kívánatos a házban. De nem volt ilyen ruhád!

-          Nagyon örülök, hogy elnyerte tetszésedet az öltözködési szokásom, de most már tényleg menned kéne! Jasper keres!

-          Mind a ketten jól tudjuk, hogy ez nem igaz! Láttam volna, ha ez így lenne! Apropó- szagolt a levegőbe-, miért is van farkas szagod?

-          Mert azok a korcsok kis híján rám támadtak!

-          Uh, Nessie előtt még véletlenül se nevezd őket korcsnak!

-          Miért?

-          Mert az egyik forksi farkas és ő bevésődtek.

-          Bevésődtek?

-          Örök szerelemre lobbantak egymás iránt.

-          Mi?! Nessie és egy olyan mutáns?

-          Igen.

-          De hát Nessie félig vámpír!

-          Ezt a természetnek mondd!

-          Várj! Ha Nessie és az a farkas szerelmesek egymásba, hogy-hogy nincs itt?

-          Vissza kellett menjen Forksba. El is indult velünk, de az ottani falkavezér lemondott a farkas létről, és hatalmi harc tört ki amiatt, hogy ki legyen a következő falkavezér. Eredetileg Jacobot illette volna ez a cím, így hát visszament.

-          Értem.

-          Edward kéthavonta elviszi egy hétre Forksba.

-          És a többi farkas nem ellenzi, hogy Nessie félig vámpír?

-          A falka tagjainak bevésődései szentek és sérthetetlenek. Tilos ellenezniük a másik bevésődését, esetleg megsebesíteniük, megölniük, mert azzal örök fájdalmat okoznak a farkasnak.

-          Edward azt mondta, képesek megölni egy vámpírt. Ez hogy lehetséges?

-          Ők eleve azért vannak, hogy kiirtsák a vámpírokat. Nagyon erős a foguk, képesek átszakítani a bőrünket, és minden érzékszervük jobb, mint emberként volt, de nem annyira, mint a mieink. Örökké élhetnek, ha szeretnének.

-          Jacob is az örök életet választotta?

-          Természetesen. A farkasok legnagyobb gyengesége a bevésődésük. Mindig a legjobbat akarják nekik.

-          Nagyon erős lehet ez a kötelék.

-          Az. Félelmetes. Mi itt kerüljük Uptont, és a farkasok bevésődéseit is. Így viszonylag jól megvagyunk velük. Ezt tanácsolom neked is!

Bólogattam, majd az ágyamra dobált ruhákra nézve felfedeztem egy rég elfeledett kis ékszert.

Felvettem, és a két ujjam között tartva nézegettem. Mikor Alice hátrafordult, ő is észrevette a kezemben tartott kis emléket.

-          Hát az?

-          A jegygyűrűm.

-          Férjnél voltál?

-          Csak menyasszony voltam. Szerencsére még az esküvő előtt változtam át. A vőlegényem szörnyű alak volt.

-          A gyűrű viszont szép.

-          Mint utólag kiderült, rajtam kívül még három nő kapott ilyen gyűrűt tőle.

-          Oh. Ezek szerint nem bánod, hogy nem volt esküvő.

-          Határozottan nem. Tűz és víz voltunk. Előbb-utóbb valamelyikünknél betelt volna a pohár, és az amúgy sem jó kapcsolatunk még rosszabb lett volna. Örülök, hogy úgy történet, ahogy.

-          Megértem. Most viszont mennem kell. Jasper most tényleg keres. Szia, Zoé!

-          Szia!

A gyűrűt az ágy mellett álló éjjeliszekrényre raktam, miközben magamban még egyszer elismételtem a beszélgetéseinket Alice-szel.

Minden egyes részletet pontosan kell tudnom, hiszen ezzel is segíthetek a Volturinak, főleg, hogy még Aro, Caius és Marcus sem tud ezekről a mutánsokról.

- Íme az a bizonyos jegygyűrű-