Hát, megjöttem, a fejezet is jött velem, délelőtt is van,...
Jó olvasást hozzá, és szeretjük ám Kate-tel a komikat:D
D.
Ui.: Mindenkinek boldog novembert!
** 5. FEJEZET **
8 héttel később…
- Zoé! Tartozol nekem, ne felejtsd!
Éppen Renesmée-nek segítettem megfürdetni a vadászgörényét, amikor ránk törte a földszinti fürdő ajtaját Alice.
Farmert, lila pulóvert és kabátot viselt, amit nem tudtam mire vélni.
- Készülsz valahová, Alice?- vontam fel a szemöldökömet.
- Igen, méghozzá veled!
- Velem?
- Bizony. Nessie is jöhet, ha nagyon akar- nézett a kislányra, mire ő lelkesen bólogatni kezdett.
- Megszárítom Rolly-t, és mehetünk is! Úgy is kell nekem pár új felső- pattant fel.
- Ez az én unokahúgom- mosolyodott el büszkén Alice, mire nekem végre leesett.
- Felejtsd el! Én el nem megyek veletek vásárolni! Tegnap voltunk!
- De az tegnap volt! Olyan jó csizmát láttam, muszáj megvennünk! És Nessie-nek is kell néhány új cipő!
- Kérlek, Zoé- kezdett rá Renesmée is.
- De nekem nem kell semmit vennem!
- Ez tulajdonképpen nem igaz! – mondta Alice- Egy isteni bokacsizmát és egy táskát fogunk neked venni. Láttam.
- A látomásaid képlékenyek!
- Igen, de láttam, hogy három órányi győzködés után beadod a derekadat. Tehát, mi lenne, ha megspórolnád nekünk azt a három órát, mialatt elkapkodják az összes jó dolgot, és mennénk?
- Amikor azt mondtam, hogy szívesen megyek vásárolni veled, nem arra gondoltam, hogy minden nap. Legközelebb csak egy hónap múlva megyek, és ez a legutolsó eset, hogy ráveszel!
- Majd meglátjuk- szólt, és már száguldott is a garázsba.
Renesmée felvitte Rolly-t a szobájába, és már száguldott is le, miután gyorsan ruhát váltott.
A szobámban toporgott, mialatt én kiválasztottam egy kényelmes farmert, felsőt és kabátot, az órájára tekintgetett, miközben a hajamat fésültem, és vég nélkül sürgetett, amikor azon vacilláltam, melyik cipőmet húzzam.
Szándékosan húztam az időt, és gonoszul mosolyodtam el, mikor kintről Alice dudálását lehetett hallani.
Fogtam a táskámat, és a lányok legnagyobb örömére az ajtó felé indultam.
***
Öt óra múlva, mikor Alice még egy ékszerüzletbe is be akart vonszolni, betelt nálam a pohár.
- Elég már, Alice! Minek nekünk még fülbevaló is?
- Mert egyik fülbevalód sem illik a ruhához, amit vettünk!
- Neked viszont van hozzá illő fülbevalód. Majd kölcsönkérem, ha lesz rá egyáltalán szükségem.
- Én viszont nem fogom odaadni, ezért kell bemennünk ide- nyitott be az üzletbe.
- De ez az utolsó üzlet! Már Nessie is fáradt!
Alice rondán nézett rám, majd gyorsan elintézte, amit akart.
Már a főúton mentünk, amikor Alice egyszer csak letért egy kicsi útra.
- Hová megyünk, Alice néni?
- Baleset van Tetbury előtt- szólt halkan Alice.
- Én bírom a vért!
- De Zoé még nem. Teszünk egy kis kerülőt, és Upton mellett megyünk el.
Öt perc múlva meg is érkeztünk Tetbury-Uptonhoz, a farkasok lakhelyéhez. Őszintén bevallom, rosszabbra számítottam.
Gyönyörű kis falu volt, virágokkal az utcán, szép házakkal, rendes udvarokkal.
Az utcákon kutyát sétáltattak, babakocsikkal sétáltak a felnőttek, a gyerekek egymással játszottak, bicikliztek.
Teljesen átlagos falusi élet.
- Nem mindenhol ilyenek- szólalt meg Alice, mintha hallotta volna a gondolataimat.
- Mindenhol átváltoznak emberek, ahol laktok?
- Igen. Többnyire. Denaliban lakik egy család, szintén vegetáriánus vámpírok, de ott nem változtak át. Nem tudni, mi az oka.
- Értem.
- Vannak helyek, ahol az átváltozott emberek teljesen kivonulnak a társadalomból. Igaz ugyan, hogy ezek az emberek is elköltöztek a közvetlen közelünkből, de csak minket kerülnek. A többi lakóval változatlan a viszonyuk, annak ellenére, hogy a Tetbury-ben élő emberek nem igazán értik, miért csinálták ezt.
- És miután továbbálltok?
- Nem költöznek vissza. A farkasok szaglása kiváló. Akkor is érzik az illatunkat, ha már öt-hat éve elköltöztünk. Sosem térnek már vissza.
***
Tíz perc múlva a hatalmas kocsisor közepén álltunk. Kiderült, hogy Alice elszámította magát, és a kerülőutunk egyenesen a balesethez vezetett.
Nem tudtam pontosan, hogy mi történhetett, de hatalmas baj volt. Mentőhelikopter, rohammentő, és tűzoltóautó jött a helyszínre.
A legnyugtalanítóbb mégis az volt, hogy éreztem a vér illatát. Sok vér volt, tehát az illat is egyre intenzívebb lett.
Pár napja voltam ugyan vadászni, de ezek szerint nem volt elég. A szemem lassan feketévé változott.
- Zoé, minden rendben? – kérdezte aggódva Alice.
- Igen, még bírom! Nessie hogy van?
- Ha szerencsénk van, átalussza az egészet.
Vártam és viaskodtam magammal. A nő a Volturi testőrségéből, a vámpír vért akart. Zoé Volturi emberi vért akart inni.
Az újonnan felfedezett énem nem. Zoé Cullen irtózott a gondolatoktól, amik egy ember kioltott életéről szóltak.
A két énem viaskodott egymással. Tudtam, mit tennék Volturi katonaként- kirontanék az autóból, és nem törődve semmivel és senkivel, emberek életét venném el.
Viszont a másik oldalon ott volt az új énem, Cullenék tanítványa, aki önuralmat akar szerezni. Aki nem akar embereket ölni, inkább büdös állatokon élne.
És ez határozottan nem tetszett.
Az itt töltött két hónap alatt beleéltem magam abba, hogy talán egyszer én is a családhoz tartozhatok. Szem elől tévesztettem a kötelességemet. A feladatot, amit a Volturi vezetői adtak.
Gyűlöltem ezért őket. Mindenkit.
Legalábbis ezt akartam. A legnagyobb hiba, hogy nem tudtam őket gyűlölni ezért. Hiszen miért kell embervért innunk, ha ott vannak az állatok is?
Ekkor rájöttem, hogy Aro csodálatos tervében volt még egy buktató. A legnagyobb, ami elkerülte a figyelmemet, és egyenesen belesétáltam.
De a másik énem ezt nem tekintette hibának.
Vajon mi az igazság?
Tényleg annyira nagy baj, hogy kezdem megszeretni a Cullen család összes tagját?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése