Holdfény/2. fejezet.

Halihó! Ma nem mentem suliba, hála az Arany Dániel (XD) matematika versenyek, amely négy órás, és aki részt vesz rajta, annak nem kell bemennie ezen a szép esős napon (nálunk legalábbis esik)
Sóval elhoztam a 2. fejezetet! Remélem tetszik! És tessék komikat írni ( itt elsősorban nem Mercire gondolok, aki mindig eleget tesz ennek a követelésnek)!


2. fejezet /Talán mert nem kérdezted?/

Szerencsére az elkövetkezendő napokban Eric jött iskolába. Körülbelül napi három órám van vele, de ez nem elég ahhoz, hogy Elliotot, akivel heti három órám van, ki tudjam verni a fejemből.
Nehéz elhinni, hogy egy olyan jó pasi, mint ő ennyire kedves legyen hozzám, miközben másokkal hideg és közönyös. Néha, miközben ő azt hiszi, hogy Miss Sarah-ra figyelek, rajtakapom, hogy engem néz.
Elég gyorsan átment az egyik végletből a másikba, ha azt vesszük, hogy kirohant a teremből…
Január van. A levegő hideg és csípős, az utakat jégpáncél borítja, amelyen a gimnazisták csúszkálnak, és egyes lányok magas sarkú csizmában tipegnek végig a felszínén. Szánalmas. Kinek jut eszébe 10 centis sarkakkal járni tél közepén, mikor még lapos talpúban is könnyen eleshet az ember?!
A fákról jégcsapok lógnak és az ónos eső miatt úgy csillognak a csupasz ágaik, akár sok ezer gyémánt. Hó nincs, csak jég. És én utálom a jeget.
Pontosan egy hét telt el azóta, hogy először találkoztam Elliottal. A következő hétfő reggel Amy új hírrel fogadott.
- Kate! Mit szólnál hozzá, ha hármasban - te, Bia meg én- elmennénk valahová!
- Mire gondolsz? – kérdeztem.
- Bulizunk egy jót! Vidámpark, szellemvasút, vattacukor…- mondta felvillanyozva.
- Vattacukor...?
- Aha! Meg hullámvasút és a többi… Amúgy jó időt mondanak. Ennyi jég gyorsan el tud olvadni.
- Jaj de jó. Csak hárman megyünk?
- Igen! Mit szólnál a szombathoz?
- Oké. Jót tenne egy csajos nap! De most érdekel, hogy Mr. Faust mit mond a januári programokról.
Erre Amy halk nevetésbe kezdett, majd hátrafordult és egy pillantást vetett Danielre.
Daniel az osztály „rosszfiúja”. Piál, cigizik (bár állítólag leszokóban van) és életcélja a tanárok idegesítése, és hogy minél szemtelenebb legyen. Emellett szőke, kékszemű, vékony gyerek.
Én személy szerint egyáltalán nem kedvelem, de Amy kedvéért nem hangoztatom a vele kapcsolatos nézeteimet.
Mr. Faust áttért a februári programokra, nem is érdekelte, hogy senki sem figyel rá, csak egy-két „stréber” lány az osztályból.
- …és február 10.-én lesz a farsangi bál, amelyet a sportcsarnokban rendeznek meg…- mindenki felkapta a fejét. Bianca szeme elképesztően eszelősen csillogott, a szervezkedés örömétől. Ez az a fény, amitől rögtön menekülni akarok.
- Bál?! - kezdte – El kéne menni vásárolni! Kell cipő, meg ruha…
- Bianca… Még pontosan egy hónap van a bálig – jelentettem ki.
Az osztályfőnöki óráról kicsöngettek, és én Biancával és Amyvel indultam fel a főépületbe, angolórára. Ahova egyikük sem követett. Ez a sávozás hátránya. Az osztályból csak öten vagyunk a haladó csoportban.
Bementem a terembe, és szokásom szerint Alice mellé ültem le. Kipakoltam az angolkönyvet, a munkafüzetet meg a füzetemet, amelyet már 9. osztályos korom óta, azaz másfél éve használok. Kicsit kopott, de a célnak megfelel. Most a borítója épp üres, mert tegnap mostam le az alkoholos filcet róla, amivel Alice firkált rá hülyeségeket.
Most is, amint meglátta az üres borítót, szó nélkül kikapta a tolltartómból a filcet és elkezdett írni:
„Elme, kelme, szerelme,
Ez itt Kate angolfüzete.
És csakis az övé,
Ne is nézz rá!
Fordulj Mekka felé!
Élj szentül!”
- Alice… szerinted mit szólna a tanár, ha ezt meglátná?
- Nem tudom. De jól néz ki, nem gondolod?
- Igen költői. – jegyeztem meg.
- Szerinted is?! Ugye?! – erre felvillantotta Alice-mosolyát, amitől szintén menekülni támadt kedvem.
Ekkor lépett be Elliot. Mosollyal, hangsúlyozom, mosollyal az arcán. Ilyen, egyhetes ismeretségünk alatt, eddig egyszer sem fordult elő.
Valamiért zavarban voltam. Talán ez a mosoly teszi… Elképesztően jól néz ki. Ennek ellenére próbáltam normálisan viselkedni, és figyelni Miss Sarah-ra, aki most épp Tomot próbálta meggyőzni, hogy jöjjön az Angliai útra.
Lopva Elliotra pillantottam. Még mindig mosolyogva figyelte a jelenetet, ami tanár-diák között játszódott le.
Majd rám nézett. Szürke szeme, akár a köd: elvesztem benne. Mint egy szürke szamár. Azt leszámítva, hogy szamár azért nem vagyok.
- Kate…- hallottam a távolból Alice hangját.
- Igen?- ráztam meg a fejemet.
- Semmi! – nevetett. Erről valamiért Eric jutott eszembe. Hála Isten, hogy eszembe jutott! Kitisztult a fejem.
- Eric szokta ezt csinálni. – mondtam Alice-nak magyarázat képpen.
- Eric? Nem is mondtad…
- Mert talán nem kérdezted…?
- Igaz. Akkor most kérdezem. Mi van Erickel?
- Semmi különös. – fél füllel hallottam, hogy Elliot mellettem halkan felnyög. Folytattam – Pénteken ezt mondta rajzóra közepén: Kate, te olyan kedves vagy hozzám…
- Ez kedves tőle. Nem szoktam ilyeneket mondani: de ez aranyos!
- Tényleg így gondolod?
Miss Sarah szakította félbe beszélgetésünket, mégpedig azzal, hogy Alice-t felszólította:
- Mondja meg, mi a padlás angolul!
- Hmm… roof valami.
- Roof top flat! Maguk nem tanulják meg a szavakat! A holnapi órán ezért dolgozatot írunk!
- Tanárnő…- kezdtem – holnap nem is lesz óránk!
- Tényleg…? Akkor szerdán!
A csoport egyszerre nyögött fel. Miss Sarah-nál 69 százalék kettes, 85 százalék hármas… akkor hol a négyes?!
Kicsöngettek. Kimentem a teremből, és a fizikai felé vettem az irányt. A vesztőhely felé. Előző órán, csütörtökön írtunk dolgozatot, és ilyenkor általában következő órára kijavítja. Remek.
Valaki elkapta a karom.
- Miért nem mondtad, hogy van barátod?! –szembe találtam magam Elliot szürke szemével.
- Talán mert nem kérdezted?
- Akkor most kérdezem: Mióta van barátod?
- Nincs barátom. – válaszoltam.
Elengedte a karom.
- Nincs…barátod…?
- Nincs – választoltam a tőlem telhető leghatározottabb hangon.
- Akkor miről beszéltetek Alice-szal? Ki az az Eric?
- Senki. Az egyik osztálytársam – Elpirultam. Ez olyan abszurd! Itt állok a folyosó közepén Elliottal, aki egy Eric-féle gyerekre féltékeny! Ha tudná ki az, alaposan meglepődne. Elliot körülbelül tíz centivel magasabb lenne nála, és olyan nagy különbség lenne köztük, mint köztem és Bianca között.
- Kate! – hallottam Amyt. Gyere! Jön Mr. Karvalyorr!
- Bocsi, de mennem kell. – mondtam neki, és rohantam a Amy után. Remek. Megyünk a vesztőhelyre!
Hátra pillantottam, de Elliot már nem volt ott. Kíváncsi voltam, hogy miért csinálta, amit csinált.
- Patrick. – köszöntem neki. – Ericet hol hagytad?
- Mindjárt jön, csak még a padnál pakol.
- Pakol? Mit?
- Fizika füzetet, amiben írta a házit.
- Aha…
- Ki volt az a gyerek?
- Ki…?
- Az a szőke, magas. Körülbelül olyan magas, mint én. – gonosz mosolyt vetett rám, látva, hogy elpirultam.
- Oh. Elliotra gondolsz?
- Nem tudtam, hogy így hívják.
- Akkor most már tudod. Miért kérdezed?
- Csak úgy – rejtélyeskedett – csak úgy.
- Csak úgy? És ha már itt tartunk. Ugye tudod, hogy tudom, hogy szerelmes vagy Biancába. – Pókerarccal nézett rám. – Patrick, te olyan nyilvánvaló vagy! – nevettem.
Ezek után ott hagytam gondolkodni, és beléptem a vesztőhelyre, ahonnan talán soha nem jövök ki.
Jó, azért eddig mindig kijöttem.